Süveges Gergő - Apakulcs - Hogyan kapcsolódjunk a gyermekünkhöz?

CAFÉ FRANCESCO PODCAST

Süveges Gergő - Apakulcs

Hogyan kapcsolódjunk a gyermekünkhöz?
Előadó: Süveges Gergő

Az apák túlnyomó többsége szeretne jó apja lenni a gyermekének, ám a sok belső és külső elvárás, tévképzet, internetbölcsesség elbizonytalanítja még a legelszántabbakat is. Egyre többen teszik fel a kérdést: Van-e nyitja az apaságnak? Létezik-e apakulcs?

Süveges Gergő az apákat figyelve, velük beszélgetve, őket segítve, vágyaikat megismerve jutott arra a következtetésre, hogy a kapcsolódásnak alapvetően három kulcsa van: kapcsolódás a tudásban, kapcsolódás a jóakaratban, kapcsolódás a szövetségben. Az apák többsége ösztönösen alkalmazza is ezeket a kulcsokat, de ez nem minden helyzetben elegendő.

Apakulcs című könyv abban segíti az olvasót, hogy a kulcsok egyre tudatosabb és gyakorlottabb használata révén meghitt, bizalmas és szeretetteljes, mindenki számára biztonságot adó kapcsolódás jöhessen létre apa és gyermeke között.

Beszélgetés moderátora: Máttyus Marcell

Látogass el hozzánk!

Cím: Budapest, Molnár utca 4., 1056

Transcript

SPEAKER_02 3:18

A mai beszélgetésünk és a keresénként beszélgetés sorozat részen. Küldetésünk, hogy egyfajta misióként üzemeljünk itt a város szívében, megszólítva elsősorban fiatalokat, akiknek intellektuális feltöltődésre is szerepet adunk, illetőleg kikapcsolódási lehetőséget is. Így a finom ritkák mellett nem csak a test, hanem a szellem is fejlődik. Sok szeretettel köszöntjük mást szívendünket, söveges Gergőt, műsorvezetőt, újságírót, aki ezen média belőli hivatása mellett négy gyerekes családapa, sőt talán főként négy gyermekes családpa, és ezzel kapcsolatban nagyon sok területe már meg is mutatkozott az aposság témaköre számára kiemeltem fontos már a 2000-ek elejétől kezdve írt aposság témakörében így ma este iszt a kérdést szeretnénk, köszönjük, hogy elfogadhat felkérésüket.

SPEAKER_00 4:16

Köszönöm a bizalmat!

SPEAKER_02 4:22

Itt is látható az asztalon két könyv, anyakulcs és apakulcs címmel. Egy első kérdésem ezzel kapcsolatban azilikor fogalmazódott meg benned az a kérdés, hogy szükség lenne apakulcsra. Ez az első gyermek születésével jött, vagy már előtte, vagy utána valamivel fogalmazódott megbened.

SPEAKER_00 4:44

Hát, hogy szép organikusan fejlődött, azt hiszem, amikor 2003-ban született az első gyermekünk, és valóban négyen vannak. Akkor tájt, amikor a borka megszületett, akkor kaptam egy felkérést a KMás magazintól, számkati főszerkesztőtől, hogy apa szemmel van ekedve bírni a családunkról. És akkor valahogy így egy piackutatást végeztem, és megnéztem azt, hogy egyáltalán apasz szemmel, vagy apa szemszögből mi van, mit írnak, vagy mit írtak. És azokban az időben, a 2000-es években nagyon kevés apasz szemszögű írás szerepel. Tehát rengeteg baba magazin volt, meg mam magazin, meg nagymamákkal foglalkoztak, és ezek nyilván fontosak, meg ez tök jó, de hogy az apák valahogy nem voltak benne így a köztudatban. Nem azt mondom, hogy sose voltak benne, hát vargadomokos, vagy német lászló, tehát sokan írtak apaszemmel, de hogy abban az időszakban ez nagyon kevés volt, és akkor én elkezdtem így erről gondolkodni, meg elkezdtem erről írni, és akkor ezek az írások megjelentek először a két másban, aztán online felületen, aztán könyvek lettek belőlük, és valahogy ez az apasság ez így elkezdett rám tapadni, vagy nem tudom, tehát így hozzám elkezdett kötődni, és azt hiszem, hogy az igazi fordulópont a gondolkodásban, vagy a gondolkodás strukturálódásában, az az volt, amikor meghívtak Estergomba, előadást tartani 150 ovónőnek. Ez nem tudom, melyik évben volt már, de hogy az apasságról beszélek az ovónőknek. És akkor kezdtem el megrémülni, meg gondolkodom, hogy mi a túlot tudok én mondani az ovónöknek, az is felmerült benem kérdésnek, hogy miért egyáltalán. Azt mondták, hogy hát ők azért a családokkal találkoznak, és ez fontos, hogy az apasságról valami képük legyen. Na és akkor kezdtem el igazából már nem csak azon gondolkozni, hogy milyen jópofa, vagy fontos, vagy mások számára is tanulságos, vagy mások számára ráismerést hozó történeteket tudok megosztani a saját családunk életéből, hanem hogy így az apasságról struktúrálan lehet valamit mondani, vagy mi az, amit így össze lehet állítani, és akkor sok év eltelt, még sok előadásra meghívtak sok sok helyre, és hogy szépen lassan-san formálódott bennem az, hogy mindannyian keressük a megoldásokat, meg keressük a jó praktikákat, meg a modelleket, meg a mintákat, fortékokat, hogy hogy kell ezt jól csinálni, és hogy valószínűleg, vagy igazából arra voltam kíváncsi, hogy a sok sok forté, meg praktika mélyén, vajon léteznek-e alapelvek. Léteznek-e olyan általános kapaszkodók, amiket minden apa, minden élethelyzetben, bármilyen életkorú gyerekével, bármilyen családi állapotban alkalmazni tud a saját életében. Végülis ezeknek az alapelveknek a sűrítése, vagy az összefoglalója l az apakulcs, és aztán utána egy pár évvel pedig, mert egyre többen kérdezték, hogy jó, hogy van apakulcs, de akkor van egy anyakulcs, és mondjuk a feleségemmel, Margittal, hogy biztos, hogy van anyakus, de az tudni, hogy nem ugyan arról szól. És akkor egy pár év alatt így gondolkoztunk, sokat beszélgettünk, sokat tapasztaltunk, és akkor így alakult ki, hogy az anyakulcsokat pedig hasonló módon így az alapelvek mentén próbáltuk megfogalmazni. Erről bármennyit tudok beszélni, úgyhogy óvatos lőjátrom.

SPEAKER_02 8:20

Majd szólok, hogyha úgy látom, de egyelőre csak kíváncsi vagyok, meg szerintem itt mindenki a kávézó van. Említetted, hogy vannak olyan alapelvek, amik minden helyzetben és minden nap számára hasznosíthatók szerinted. Ez három alapelvet jelent alapvetően. Ugye a jó akarat kulcsát, a tudás kulcsát és a szövetség kulcsát. Ezek közül talán jó lenne, ha egyenként konkrétálnánk, hogy mit is jelent ez a három kulcs, és ezzel kapcsolatban majd tovább a témát.

SPEAKER_00 8:54

Nagyon szívesen. Ugye alapvetően a modellek meg az alapelvek között az a különbség, hogy a modelleket le tudjuk másolni, és nagyon fogékonyak vagyunk a modellekre. Egymástól is ezt kérdezgetjük, hogy akkor te mit csináltál, és ő mit mondott erre, és akkor arra te mit mondtál, és akkor mi történt. És próbáljuk ezeket beépíteni a saját életünkbe, de talán az a tapasztalatunk, hogy ezek a modellek, a praktik ezek ilyen nagyon ideig óráig, vagy nagyon korlátozottan működnek. Alapkérdés, földreveti magát és hisztisni kezd a gyereket a bevásárló központ közepén, ilyenkor mit kell csinálni. Hát fogalmunk sincs, hogy mit kell csinálni van, aki ezt csinálja, van, aki azt csinálja. És aki azt mondja, hogy az ő megoldása, az az egyedül üdvözítő, az nyilvánvalóan nem mond igazot, az egy modell, hogy valaki ott hagyja. Van, aki azt mondja, hogy nagyon szépen csinálod, jó a műsor, hajrá, folytasd még. Van, aki csakival próbálja lekenyerezni vagy lecsokizni. Van, aki megfogja a bokáját és húzza a pénztár felé. Van, aki beteszi a bevásárlókocsiba és újtolja ki. Van, aki ordinál vele, és így tovább is így tudok. Ezek mind modellek, amelyek van, akinek működnek, van, akinek nem működnek, vannak jobb megoldások, meg vannak kevésbé jó megoldások. Az alapelve ezzel szemben egy olyan kapaszkodó, amelyeket nem tudok lemásolni másról, hanem az alapelvet megérteni tudom, elfogadni tudom, magamével tenni tudom, és rá tudom építeni a saját modellemet, a saját megoldásomat. És igen, az apakul csak ilyen alapelvek. De azért ilyen alapelvekkel körbe vagyunk véve, nyilvánvalóan mindenki ismeri a cseppnek az öt szeretet nyelvét, például azok is alapelvek és nem modellek. Nem tudom lemásolni a dicérő szavakat, hanem azt tudani, hogy értem, hogy fontos, a dicérő szavak fontosak. Nézzük meg, hogy az én életemben, az én kapcsolataimban ezek hogyan működnek jól. Hogyan tudom én jól használni vagy alkalmazni. Mit mondok, hogyan mondom, mikor mondom, kinek mondom, milyen hosszan mondom, és ítal. Az apakulcsok, meg az anyagulcsok pontosan ugyanígy alapelvek, amelyeket, ha megértek, akkor tudom használni az életemben. És akkor sorba mentve, a tudás kulcsa talán az első mindegyiknek van egy hívószava, mik segíti egy kicsit a lényegét megtapasztalni, a tudás kulcsának az a hívó szó, hogy ismerd. Nagyon egyszerűnek tűnik, de egyáltalán biztos, hogy annyira egyszerű. Vajon tudom-e, hogy a gyerekem kicsoda. Ha kapcsolódni szeretnék hozzá, ha közelebb szeretnék hozzálépni, akkor mindenekelőtt azt érdemes tudnom, hogy ő ki. És nem csak kívülről, hogy tudom-e, hogy milyen színű a szeme, meg érzem be az orromban a hajának az illatát, meg látom-e a kezét mondjuk magam előtt, hanem hogy tudom-e, hogy ő mitől fél, minek örül, mitől undorodik, mi az, ami most éppen izgatja, mi az, ami fontos számára, k a legfontosabb kapcsolatai, akik őt körülveszik, mivel telik egy napja, hogyan létezik, szóval, hogy mivel lehet felboztantani, mivel tudom megbékíteni, hogy tudom-e, hogy ő kicsoda. A tudás kocsának a másik fele az, hogy olyan hagyom-e, és engedem-e, hogy ő is ismerjen engem. Ugyanezt akár tudhassa rólam, tudhatja rólam, hogy én minek örülök, hogy én mitől félek, vagy én mitől underodom, hogy engem mivel lehet a plafonra kergetni, hogy engem mivel lehet onnan visszazni. Szóval, hogyha hogyha kapcsolódni szeretnénk egymáshoz, akkor talán ez az első lépés, hogy tudom-e, hogy mi van az ő lelkében. És azért mondom a alapelv, mert ez minden életkorban, sőt, minden gyerekemnél mást és mást jelent. Hát egy csecsemőnél mondjuk a tudás kulcsa, az azt jelenti, hogy tudom-e, hogy hol tartjuk a gumis üvegeket, tudom-e, hogy hason vagy háton szeret aludni, tudom, hogy befizik, vagy nem, vagy mennyit szokott befizni, és hogy pennkázásnál azt a gumimeremet tudjátok, azt így ki kell pecázni ott, mert hogy különben nagy bajok lesznek már, akinek gyermeke van, az ez sejti. A következő akciónát. A csecsemő korban ez, de mondjuk 4 éves korban, egy négy éves kislánynál, hát most éppen a zöld vagy a rózsaszín pörgős szoknya az, amelyiket ő legjobban szereti. Vajon erről van el fogalmam. 8 éves korban, hogy a tanító én itt szereti, vagy nem szereti, 12 éves korban, hogy egyáltalán milyen irányba szeretne ő tovább menni gimnázium vagy nem, vagy milyen típusú. 18 éves korban, hogy mi lesz ezzel a gyerekkel érettségi után, 25 éves korban meg, hogy mikor költözik már el otthonról. Szóval mindig mást és mást jelent az élethelyzetünknek megfelelően. Ezért mondom, hogy nem másolható, hanem felépíthetem rá a saját modelljeimet. Körülbelül ez a tudás kulcsa.

SPEAKER_02 13:44

Ez még csak az első volt. A 25. életén betölésén megakad a fülemezen, hogy otthon, ezért gondolom, ez az apa kulce túlmutat az én a felnőtté váláson. Ez jelent egyfajta kapcsolódást a felnőtt korban, és amikor már szülőidővel nagy szülővé fordul, és felnőtt gyermek viszony vagy azért ez inkább jelenleg egy ilyen felnőtti, kísérési útató.

SPEAKER_00 14:11

Azt hiszem, hogy ezek az alapelvek ezek minden olyan kapcsolatban, minden olyan emberi viszonyban fontosak, amikor valóban a kapcsolódás a lényeg, hogy azt szeretnők azt szeretnénk, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, vagy közel maradjunk egymáshoz. Tehát én tartok apáknak apakus tréningeket, ilyen egésznapos alkalmakat, amikor 8-11 vagyunk, és együtt töltünk egy szombatot, és azon gondolkodunk, hogy hogyan tudunk erősebben, vagy egészségesebben kapcsolódni a gyerekeinkhez. De ugyanezt az Aculs tréninget és ezt az Aculcs gondolkodásmódot, ezt tartottam már tanároknak, akik a diákjaikhoz pontosan ugyanilyen módon tudnak, vagy szeretnének, vagy jóha kapcsolódnak. Tartottam már cégvezetőknek, akik a saját munkatársaikkal ugyanilyen módon, ha szeretnének kapcsolódó vezetők lenni, akkor ezeket tudják használni és alkalmazni. Tehát hogy igen, ez alapvetően nekünk apáknak segít, mert talán nekünk apáknak szükségünk van arra, hogy segítséget kapjunk ahhoz, hogy egy kicsit közelebb tudjunk lépni a gyerekeinkhez. De azt hiszem, hogy minden olyan élethelyzetben segít, mert alapelv, amikor valamilyen módon az egészséges, vagy melegebb, vagy szorosabb kapcsolódást szeretnénk elérni.

SPEAKER_02 15:26

A második kulcsot illetően lenne egy konkrét kérdésem, hogy azt olvastam, hogy úgy értok itt a jó akarat kulcsát illetően, mert ez lényegben arról szól, hogy szeressük gyermeket, hogy van különbség a szeretet és a helyes szeretet között. Ez mit jelent pontosan?

SPEAKER_00 15:44

Halán azt mondanám, hogy van különbség az érzelmi alapú szeretet és a döntés alapú szeretet között. Nyilvánvalóan nagyon könnyű szeretni egymást addig, amíg az érzelmeim ezt táplálják. Amíg kipirül az arcom, és lepkékkergetik egymást a hasamban, és eláll a fülem, és szaporából lélegzetem, addig nyilván nagyon könnyű a gyerekeinket is szeretni. Amikor az ennivaló rózsaszint alpocsskák pusztilgjuk, ez tök jó, meg ez egy érzelemből megy. A nagy kérdés az, hogy vajon akkor is képes vagyok-e jót tenni, jót akarni a gyerekemnek, amikor az érzelmeim ezt nem táplálják. Vagy az érzelmeim pont az ellenkezőjét táplálják. Azért legyünk őszinték. valószínűleg, azért mindannyian, akiknek gyerek van, az érzékelte már azt, hogy vannak pillanatok, amikor nem olyan egyszerű szeretettel forulni a gyerekeink fel, és akkor most enyhén fogalmaztam. Csak egy nagyon pici példát mondok. Egyik gyerekünkkel történt meg most már sok évvel ezelőtt, hogy megbeszéltük, elment egy buliba, és megbeszéltük, hogy haza fogják onnan kísérni, és 11re otthon lesz ez valami fékezetthabzású buli volt. És oké, 10 óra 58-kor én feküdtem a paplan alatt már, és vártam, hogy megcsörrenjen a kulcs a zárban, ahogy megbeszéltük. Nem a kulcs csörrment meg az árban, hanem a telefon a fülem mellett, hogy apa, mindenki elment a másik irányba, a busz is elment, létszigere értem. Mi déludán lakunk, ez északpestem volt. Pisamában tök jó, hogy abban a pillanatban az érzelmeim nem táplálták a szeretetem. Az érzelmeim egészen más tápláltak ebben a pillanatban, egész civilizálatlan szavakat is mondhattam volna, de akkor azt tudtam mondani, vagy azt mondtam, és akkor ez innentől modell, és nem alapelv, hogy jó, elmegyek érted. Szóval azt hiszem, hogy az egy nagyon nagy áldás az életünkben, hogy a szeretet az nem csak érzés. Azt mondják a pszichológusok, sok mindent mondanak, de például van egy ilyen felosztás, hogy hat alapérzelem van az életünkben, és az alapérzelmeknek, illetve általában az érzelmeknek az a tulajdonsága, hogy ezeket nem igen tudjuk befolyásolni, ezek jönnek, mennek, támadnak és elmúlnak, és nem tudok ícsintésre bekapcsolni, kikapcsolni. Nem biztos, hogy sikerül felsorolni minden hat, meg fogom próbálni. Öröm, félelem, dű szomorúság, meglepettség, és undor. Talán ez a hat. Ugye egyiket se tudom kikapcsolni. Én egész gyerekkoromban undorodtam most párgalevől, pedig a nagymamám nagyon nagy szeretettel az összes családi ünnepre ünnepi és párgalevest készítek. De nem tudtam azt mondani, hogy most nem undorodom, de undorodom. Nem tudok nem félni, amikor éppen félek, vagy nem tudok örülni, amikor éppen nem örülök egy csettintésre vagy varásszóra. Úgy csinálni tudok. Eljátszani tudom, hogy nem undorodom, meg örülök, meg ilyesmi. De hogy ezek az érzelmek ezek í sodornak bennünket. És borzalmasan nagy bajban lennénk, hogyha szeretet az ugyanilyen érzem lenne, tehát csak akkor tudnánk egymáshoz kedvesek lenni, csak akkor tudnánk egymásra rámosolyogni, csak akkor tudnék én neked viszonylag civilizáltam válaszolni a kérdéseidre, hogyha éppen így íbörök bennem ez az érzés, és hogy a lepkék meg ilyesmi. Hála jó Istennek, a szeretet az talán kicsi részben érzelem, vagy érzelemből is indulhat, de azért jó részdöntés az életünkben, hogy én jót akarok tenni. É most szeretett teljesen akarok viselkedni. Elég ha csak végig gondoljuk a mai napunkat, vagy reggel óta, hogy hány emberrel voltál kedves, hány emberre voltál előzékeny, hány embernek adtad meg az elsőbbséget, vagy mondtad azt, hogy oké, vagy mosologtál rá, vagy válaszoltál neki. És hogy ezekből a mozzanatokból, vajon hány százalék az, ami valódi igazi, dübörgő érzelemből született. Az a gyanú, hogy azért egy nagyon kicsi szelet az, ami tényleg érzelemből, ilyen dübörgő érzelemből születik, a nagy része az döntésből születik. És ez tök jól van így, mert így tudjuk fenntartani a világunkat. Úgy döntök, hogy udvaras leszek, úgy döntök, hogy előre engedem, úgy döntök, hogy felveszem a lejtett, és így, és így tovább. És igazából itt az apai vagy a szülői alapelvnél is, a kapcsolódásnak ennél az alapelvénénél, a jó akarat kulcsában is ez a kérdés. Hogyon tudok-e úgy dönteni, hogy kifejezem a gyerekem számára azt, hogy fontos vagy nekem, hogy most ebben a pillanatban te vagy a fontos, hogy most fontosabb vagy, mint bármi más, ami éppen körülöttem van, és hogy ki tudom-e mutatni döntés alapon azt, hogy alapvetően az élet szép, tehát hogy érdemes vagy érdemes volt megszületni erre a világra, és hogy ebben a tudatban, vagy ebben a hozzáállásban tudunk együtt létezni. Szóval nem feltétlenül az érzelmi szeretet, mert ha van, akkor könnyű, ha nincs, akkor pedig bajön a helyére a döntés alapú szeretet.

SPEAKER_02 21:06

Ez alapvetően tisztá lett a képemögött a misztikus mondat mögött. Azt tudom mondani, számomra legalábbis. A harmadik kulcs az a szövetség kulcs, ami viszont legalább ennyire misztikus, vagy számomra ez volt, talán talán a legfontosabbnak tűnik én ezeket, ahogy ezt olvasgattam, én azt látom, hogy ebből meglezősen sok konfliktus forrás lehet szülősgyermek között, hiszen ez a támogatást öeli föl a segíti. És itt a szülői hatáskörnek a meghúzása, hogy mikortól van a gyermeknek a saját szabadsága, és mikor és mindig van a szülőnek a felelőssége. Ez nem egy könnyű kötéltánc. Itt itt voltak a vezérelek.

SPEAKER_00 21:49

Még ennyire is bonyolult abba a dolog, mert ugye az apakulcsok azok a kapcsolódást segítik. Itt minden azt szolgálja, hogy mi erősebben kapcsolódjunk egymáshoz. Aztán az anyakul A következő lépés az éremnek a másik oldala, amelyek az elengedést segíti, tehát hogy a felelősség meg a következmények vállalása ez majd ott lesz fontos. Itt a szövetség kulcsánál azért tesszük, amit teszünk apaként, hogy a kapcsolódásunk erősödjön. És ebben is két oldalt, vagy ennek a két felét tudom megkülönböztetni. Az egyik az, hogy vajon tudom-e a gyerekemet támogatni abban, hogy ő fejlődni és növekedni tudjon. De úgy tudjon fejlődni és növekedni, hogy eközben a mi kapcsolódásunk erősödik. Tehát azt hiszem, ezt így mesélik, mert nem emlékszem rá, de hogy engem az apukám egy kisúrt uszogumival bedobott egyszer egy medencébe, hogy husz. Na most, ez valószínűleg a fejlődemet és a növekedésemet szolgálta de a kapcsolódásunkat biztos nem. Ez még a kapcsolódásunkat is segítse. Ez az egyik fele talán ennek a kulcsnak, hogy tudom e őt valóban őszintén dicsérni. Tudom-e úgy dicérni a gyerekemet, hogy közben nem dicsérem saját magamat. Nem azt mondom, hogy jó, hát fantasztikus, amit csináltál. Hát tudod, én a teorodban kétszerek korát, négyszer ilyen szépet és hatszor érje, jó, de azért csak hajrá, nem hagyd abba. Ez nyilvánvalóan nem dicéret. Tudom-e bíztatni, tudom-e bátorítani, tudom-e azt mondani neki, hogy haj rá, és csináld és érdemes. És a másik fele pedig ennek a szövetségkulcsának azton egyszerűen tudnám mondani, hogy vajon ki tudom efejezni azt a gyerekemnek, hogy veled vagyok, hogy a te oldaladon állok. És ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenben egyetértek veled. Baromi nagy vitáink lehetnek, meg csapkodhatjuk az ajtót is, akár, meg a konyha szekrényt, meg bármit, de hogy akármi történik, akármi történik, az, hogy én a te apád vagyok, te meg az én gyerekem vagy, hogy ez nem fog megszűnni, ez nem fog elmúlni, ez nem fog eltűnni. Én nem fogom a kinyújtott kezemet visszahúzni. Tehát, hogy te megfogod, vagy nem fogod, meg az nyilván a te döntésed, de hogy az én kezem az ott van, és hogy erre biztosan számíthatsz. Tehát, hogy jelen vagyok a számodra, ezt tudom-e hitelesen képviselni, vagy tudom-e a tetteimmel is megmutatni. Szóval a szövetségksa a kapcsolódás érdekében a fejlődést és a növekedést, és ezt az összekötöttséget szolgáljat talán.

SPEAKER_02 24:41

Már említetted futónak, hogy trininkeket is szoktál szervezni, ami most már számos alkalommal évek óta nagy sikerrel, és a három kulcs közül melyik az, ami, hát lehet egyet egyáltalán mondani, hogy valami kifejezetten problémát okoz, amivel kapcsolatban a legtöbbször segítségedet kéri, mi a tapasztalatok ezzel kapcsolatban?

SPEAKER_00 25:03

A leginkább azokhoz problémát, amikor ezek a kulcsok egymás ellenében kezdenek el dolgozni. Ugye, ha valaki végig gondolja, meg megnézi a könyvben, ugye van egy csodálatos ábra, amiatt a struktúrált gondolkodásúak számára aranybánya, a kevésbé struktúrált gondolkodások számára pedig rémisztő, de hogy tényleg érdemes ettől még megnézni. Ugye a tudás kulcsa az alapvetően arról szól, hogy ismerem a gyerekemet van-e információ. A jó akarat kulsa az inkább a jelenről szól a pillanatról, hogy most meg tudom-e neked mutatni, hogy szeretlek, hogy most meg tudom-e mutatni neked, hogy fontos vagy. A szövetség kulcsa pedig inkább a jövőről szól, hogy tudok-e úgy létezni, tudok-e úgy az apád lenni, hogy az neked a fejlődésedet és a növekedésedet szolgálja majd a jövőben. De hát ugye ez a kettő a jelen, meg a jövő szempontja, az időnként csodálatosan összebalzik egymással. Otthon a nappalinkban, vagy bármelyik gyerekszobájában, megint csak egy apró egyszerű példa, nyilván mindenkivel előfordult már, vagy gyerekként, vagy szülőként, megbeszéljük, hogy a számítógépre szánt idő az egy óra. És amikor mi a gyermekünk fölé egy udvarjas köhintéssel odaállunk 65 perc után, akkor nagy biztonsággal meg lehet mondani, hogy a gyerekünk erre mit fog mondani. Mit fog erre mondani. Még egy kicsit, csak még ezt hat fejezzen be. Na most akkor ilyenkor lefut az apában, a képzet apában, az alapelvek rendszere, ha most én a jó akarat kulcsát akarom alkalmazni, és azt akarom megmutatni neki, hogy fontos vagy nekem, és szeretlek, és az élet szép, akkor azt mondom, hogy persze, oké, haj rá, csináld. A következőnél azért ma tényleg léci, hagyd abba. Ha a szövetség kulcsát szeretném alkalmazni, és azt tartom szem előtt, hogy a fejlődésedet és a növekedésedet akarom elősegíteni, akkor még az is lehet, hogy megbeszélem vele, de hogy azt fogom mondani, hogy most azonnal kikapcsolok, vagy kihúzom a konnektorból. Ez nem annyira a kapcsolódást szolgálja. Tehát ez körülbelül az átszúrt úszogumival egyen. Na jó, de most akkor mit kell csinálni ebben a helyzetben. Ugye a mit kell csinálni kérdés, az a modell kérdése, hogy ilyenkor egy jó apa, egy jó anya, egy jó szülő, mit csinál. Nem tudom, mit csinál, de hogy mi mindent lehet csinálni, az az alapelveken felépíthető. És ilyenkor jön a képbe, amikor összevész egymáss a jó akarat kulcsa, meg a szövetség kulcsa, ugye mind a kettőt egyszerre nem lehet csinálni, akkor lesz, akkor válik igazán fontos a tudás kulcsa a harmadik. Tehát, hogy tudom-e, hogy ez a gyerek most miben van éppen benne. Tehát, hogyha ő aznap kapott két igazságtalan figyelmeztetést, fölrugták a folyosón, és még az orra is vérzik, akkor lehet, hogy azt fogom mondani, hogy kapott ő ma már eleget. Hát én nem szivatom tovább. A légy ezt a játékot még fejezve, de tényleg fejezve. Még hogyha szerda van, és ezt negyedszer játszotta el velem ezt a játékot, hogy látja, hogy 65 perc az nem is 65, akkor lehet, hogy azt fogom mondani, hogy na nem. Tehát hogy itt a vége. Mert akkor meg azon bennem, hogy azért vegyük egymást komolyan. Ha kötöttünk egy szerződést, akkor nekem is nyilván be kell tartanom, tehát én sem fogok 55 perc után odaállni, hogy most van vége, de akkor a 65 perc se az egy óra, tehát akkor légy te is tartsd be ezt a szerződést. Szóval inkább talán ezek a helyzetek jönnek elő egy-egy ilyen tréningen is, amikor baromin nehéz dönteni, hogy most éppen mit csináljak, és nyilvánvalóan nem én vagyok az, aki megmondja, hogy mit kell dönteni. Mit tudom én. Azt minden apa, és minden anya és minden szülő a saját gyerekével, a saját kémiájukban, a saját családi rendszerükben érdemes megvizsgálni és eldönteni, de érdemes az alapelveket átfutatni magamban, hogy most mi is a célom pontosan, mit is szeretnék tulajdonképpen. És akkor annak mi lesz a legmegfelelőbb válasz, vagy legmegfelelőbb döntés.

SPEAKER_02 29:11

Itt említetted, hogy a képzett a pályoknak egyből végig fut a feje ezen a metóduson, ezen a gondolatrendszer térképen keresztül. Mik szoktak lenni a visszajelzések? Ténylegesen van, aki már nagyon rövid időtában előjelzi, hogy igen ez segített, vagy inkább ez egyfajta il holisztikus kapcsolódás jelent, ami szép lassan meghoz a gyümölcsét.

SPEAKER_00 29:35

Hát abszolút, már aznap este, meg másnap reggel, meg a következő héten. Ugye minden apa úgy megy el egy ilyen alkalomról, és az anyák is egyébként az anyagulcs alkalmakról, hogy egy nagyon pici elhatározást tesz a saját maga számára. Pici. Még egyszer mondom pici, még annál is kisebb. Nem a világot akarjuk megváltani, meg az egész életünket átalakítani, az úgyis felösleges, mert az úgysem egy. Valami nagyon pici lépést. Megnézzük azt, hogy melyik az a terület, amelyik nekem most a legnehebb, vagy amelyikre leginkább szüksége lenne az adott gyerekemnek. És azon a területen egy nagyon pici elhatározást teszek és lépek. És ebből rengeteg visszajelzés van igen. Hogy már másképp gondolkodom, hogy felismertem, hogy legutóbb, amikor a gyerekem oda jött hozzám, akkor végigfutott a fejemen, és másképpen válaszoltam, mint egy héttel ezelőtt válaszoltam volna. Szóval ezek nagyon szép, meg nagyon szívbengető mondatok.

SPEAKER_02 30:34

Fontos élem az apakulisnak, hogy van egyfajta komplex tesrendszer, ami különféle szereplőkre is ugyalmazható. És ez miért tartottad fontosnak ennek a megalkotását, vagy miért fontos mérni a kapcsolatot egy ilyen szociális és nagyon fontos érzelmi kapcsolatot, vagy lehetne mérni ezt egyáltalán.

SPEAKER_00 30:54

Ez a III. lába az egész pakulcseszrendszernek, amit mondsz, hogy az egyik a könyv, amit el lehet olvasni, és lehet vele valamit csinálni, vagy kiegyzetelni, vagy újraolvasni, vagy hangos könyvet meghallgat. A másik lába az a személyes találkozás, ezek a előadástartok, vagy pedig ezek a félnapos, egynapos tréning lehetőségek. A harmadik láp pedig ez az online segítség. Én azt hiszem, hogy nagyon jól lesik, nekünk apáknak talán különösen jesik, hogyha egy kicsit tisztában látunk saját magunkkal kapcsolatban. És igen az Aculcsnak a weboldalán, Apulcs.hu, nyilván, ott sokféle ilyen saját magamat felmérő, illetve mások segítségét kérő teszt található. Tehát egyrészt meg tudom nézni azt, hogy én apaként hogyan működöm ebben a három kulcsban. Mik az erősségeim, és ez borzasztó fontos, hogy elsőként azt szeretnénk felmérni, hogy mik az erősségeink. A napok is, a tréningek is erőforrás központunapok. Nem arról van szó, hogy miért nem működik meg, miért vagy te vacak, hanem hogy mik az erősségeim, mert az erősségeimből kiindulva tudok aztán tovább lépni, és a javítandó területek felé elmozdulni. Szóval jó azt látni, hogy mik az erősségeim, és hogy melyik területen lenne érdemes mocorogni. És hát igen, ha sokféle teszt van, egyrészt van egy általános teszt, amelyik a három kulcsot mérri, mind a három kulcsra van egy-egy külön teszt, és van egy úgynevezett családi teszt, amikor én meg tudom kérni a gyerekemet, meg meg tudom kérni a feleségemet, a társamat, a gyerekem anyját, vagy akivel együtt éljük az életünket, hogy ők is töltsék ki róla ezt a tesztet, hogy ők hogyan látnak engem. És hogyha ezt a hármat. Ha ehhez van bátorságom, és ezt a hármat egymás mellé tudom tenni, tehát én hogyan látom saját magamat a gyerekem, hogy a célcsoport hogyan lát engem, meg a feleségem hogyan lát engem, azért ebből rettenetesen sokféle gondolat el tud indulni, meg ki tud bontakozni. És akkor ezután lehet, hogy érdemes egy személyes találkozást is, vagy személyes egy napot erre szállni, hogy egy kicsit még mélyebben át tudjam gondolni, hogy merre érdemes lépeket nem.

SPEAKER_02 33:06

Előfordul, vagy gyakran előfordul, hogy valakinek van egy feltételezéssel kapcsolatáról a gyermekével, így a fejében, mert nem jár jobban utána, és ennek hatására rájön, hogy hoppáit azért gondok vannak.

SPEAKER_00 33:18

Hogy nem? Persze. Nagyon megkötöznek bennünket azt hiszem a magunkkal hozott minták, a csomagok, amiket a saját szüleinkről, a saját apánkról, vagy a saját életünk apafigúráiról hordozunk. És ezek időnként segítenek szárnyalni, és időnként valóban lendületet adnak, és magabiztosságot adnak, és örömöt adnak, hogy te jó, hogy én egy olyan családból jövök, vagy olyan a múltam, amelyikre jó rá gondolni, meg hogy jó mintákat hoz, meg jó válaszok jönnek elő belőle. De nagyon sokan tapasztalják azt, hogy már megint az apám szól a fejemből, vagy az anyám szól a fejemből, és ugye ezt nem akarom. Én nem ugyanezeket a mondatokat akarom kimondani, és nem ugyanezeket akarom érezni, és tudom, vagy emlékszem rá, hogy ez nekem rossz volt annak idején, vagy ettől én nem a kapcsolódást éreztem, hanem mindenféle egyebet éreztem, és hogy én ezt a saját gyerekemnek nem akarom továbbadni. De amíg ezek megmaradnak ilyen homályos érzés szintjén, addig ezek ígtalanítanak valamilyen módon az életem része ide, hogy igazából nem is tudom, hogy mi az, amit diszkomfortos. És hogyha rá tudok nézni, hogyha egy struktúrán keresztül meg tudom azt mondani, vagy meg tudom állapítani, hogy mi az a terület, amelyikben én sérültem, melyik az a terület, amelyikből rossz mintákat hozok magammal, akkor én hiszem azt, hogy ha ez nem patológikus természetesen, akkor hiszem azt, hogy tudok változtatni a saját mintáimon. Nyilván van olyan helyzet, amikor ehhez muszáj külső segítséget kérnem, akár pszichológust, akár kócsot, akár bármiféle lelki gondozót, lelki vezető, tehát nyilván vannak ilyen helyzetek. De hogyha nincs nagy baj, csak egyszerűen valami nem egészen stimmel, akkor én azt hiszem, hogy rá tudok nézni a saját hozott mintáimra, és ezeken valamilyen módon tudok módosítani, vagy tudok változtatni. Legalábbis tudatosítani tudom, hogy ez az, amit nem akarok, és azért nem akarom, mert hogy tudnék másképpen működni, másképpen viselkedni, mint ahogy nekem rossz szemléken van.

SPEAKER_02 35:31

Igen említette ezeket a nehézségeket, kihívásokat, ismétlő mintákat. A mai világban ugye azért nagyon sok a mozaik család, sőt egyre több. Az online világ a gyermekeknek az online világban valószínűsa és egy kihívás. Ezzel kapcsolatban látsz egy, hát nyilván pár évet csinálod ezeket a tréningeket, pár évvel vezeted őket. De látsz el valami fajta különbséget a mostani apafiú viszonyok a friss apukák között, és olyan apukák között, akiknek mondjuk már nagyobbak a gyerekei, felnőttek a gyerekei és velük kapcsolatban kerestnek kapcsolódást.

SPEAKER_00 36:09

Abban semmiféle különbséget nem látok, hogy pontosan ugyanarra vágyunk mindannyian ma is, ugyanarra vágyunk ötven évvel ezelőtt is, és ugyanarra vágytunk száz évvel ezelőtt is, és gyanítom vagy kétezerével ezelőtt is. Arra vágytunk, hogy szeressenek bennünket, hogy tudjunk mi másokat szeretni, hogy értékesnek érezhessük magunkat, hogy értékeljenek bennünket mások, és mi is tudjunk másokat értékelni. Arra vágytunk, hogy lehessen velünk meghit kapcsolatban lenni, és tudjunk mi is másokkal meghit kapcsolatban lenni, és arra vágyunk, hogy meg tudjuk élni a szabadságunkat, a döntéseink szabadságát, és hogy ebben talán tudjunk másokat is támogatni. Semmi sem változott. Ebből a szempontból semmi nem változott. A technikai feltételeink változtak, a lelkünk és a lelkünknek ezek a mély vágyai, amelyek alapvetően értelmet adnak az életünknek, és amelyek alapvetően elfusárálják az életünket, hogy ha nincsenek meg, akkor ezek semmiben nem változtak. A kifejezési formák lehet, hogy változtak. Lehet, hogy ma nemélyesen beszélgetünk, hanem Messenger-bélgetünk, de Messenger-en pontosan ugyanannyira lehet szeretni a másikat. Nyilván kell a személyes találkozás, de egy-egy impulzust adni, egy-egy megerősítést, egy-egy bátorítást adni, egy-egy jelzést adni, hogy ott vagyok veled gondolatban, vagy imádkozom érted, vagy drukkolok neked, hogy ezek a technikai lehetőségektől függetlenül ugyanígy működnek, és ugyanígy szükségünk van rá. És igen annyiban változott a helyzet, hogy azt hiszem az utóbbi 20-30, nem tudom pontosan hány évben a pszichológia, a lélecan, a gyermeklélektan, az ugrásszerűen fejlődött. Sokkal többet tudunk a működésünkről, mint mondjuk tudtak az apáink, meg a nagy apáink a saját működésükről. És ez egy nagy ajándék, hogy egy csomó mindenben jobban belelátunk, mint 20 évvel, 50 évvel, száz évvel ezelőtt. Egy felől nagy ajándék, másfelől meg nagy felelősség is, mert hogyha belelátunk jobban, vagy ha többet tudunk, akkor azt hiszem, hogy az dolgunk, hogy akkor ezt a tudást használjuk is. És ezt ne csináljuk úgy, mintha nem lenne. És éppen ezért nem túl előre vívő azt hiszem az előző generációkat, vagy előző generációkra nehesztelni, vagy ő rájuk akár dűvel vagy haraggal gondolni. Én szeretném azt hinni, hogy mindannyian apáink, nagyapáink megpróbálták mindazt, amit akkor az ő tudásukból kijött, és amit megtehettek. A mi tudásunk ma már ennél nagyobb és fogalmunk sincs, hogy száz év múlva, meg 200 év múlva, mennyi mindennel fognak többet tudni, és miért fognak minket kárhoztatni, hogy hogy nem tudtátok akkor. Szóval én azt hiszem, hogy a jó szándékot azt érdemes feltételezni az előző generációkról is, nyilván kivételtől eltekintve, és a jó szándékot érdemes saját magunkban is megtalálni, használjuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Ennél sokkal többet nem tudunk tenni, mint hogy amit ma tudunk, azt megpróbáljuk belevinni a kapcsolatainkba.

SPEAKER_02 39:25

Ez a kérdés azért intelligen súlyos mélységeket is felvettem, már korábban is említette ezeket a generációs sebeket, amiket akár a szapák továbbhetnek a fiyaikkal, lányaikkal való kapcsolatokban is. Volt már olyan, hogy úgy élteled meg, hogy itt komolyabb gond van, hogy itt szakemberre lenne segítség, hogy azért ez egy komoly felelősség is.

SPEAKER_00 39:46

Persze, persze, hát én nem vagyok pszichológus, nem vagyok pszichiáter. Kócs vagyok, de a kócs azt jelenti, hogy az egy alapképesség kell, hogy legyen vagy készsége egy kócsnak, hogy tudja azt, hogy melyik az a pont, ahol az ő kompetenciája véget ér, és hogy mikor kell szakemberhez tanácsolni, küldeni, juttatni azt, akivel éppen beszélget. Igen. Azért azt hiszem, hogy ez nagyon szépen lérhető, amikor egy csapat összejön, mondjuk egy ilyen napakul trainingnek a reggelén, és az első megszólalásokból úgy nagyjából lehet már látni, hogy ki az, aki szorong, ki az, aki nagyményel vagy nagy hanggal próbálja palástolni a szorongását, és ki az, aki körülbelül rendben van. De egy ilyen napnak pont ez a gyönyörű gyümölcse, hogy ott ugye férfiak vagyunk együtt, vagy az anyakúcsnapon nők vannak együtt, akik azt fogják, azt tapasztalják meg a nap során, hogy nem vagyok egyedül. Azok a félelmek, meg azok az aggodalmak, azok a bizonytalanságok, amelyek benne vannak, azok a többiekben is ott vannak más formában. De hogy mi közben próbáljuk a legjobb arcunkat mutatni a világban, meg a Facebookon, meg a TikTokon, meg imitam ott, azben ugyanaz pontosan ugyanazzal küzdünk belül. Ugyanúgy szorongunk, ugyanúgy félünk, ugyanúgy aggódunk, és ugyanúgy küzdünk, hogy most mit csináljak ezzel a büdösköjkkel, vagy mit csináljak saját magammal, valami nem működik. És hogy egy csomó minden meg működik. Ugyanebben az örömben is össze tudunk kapcsolódni, hogy mennyire lesz ránézni arra, hogy egy csomó minden megműködik. Szóval egy-ilyen nap, az nyilván nem diagnózis akar felállítani egyáltalán nem ezek erőforrás központú napok, amelyek segítenek ránézni a saját működésemben arra, ami jó, amiért köszönhetet tudok mondani, vagy amiért hálát tudok adni, vagy amire azt tudom mondani, hogy de jó, hogy ez így van, és egy nagyon picit el tudsz mozdítani előre. De ez a nagyon pici ez a gyerekeink életében nagyon sokat jelenthet.

SPEAKER_02 41:55

És mielőtt kinyitnánk a közönség felé a kérdez lehetőségét, még egy a személyes kérdésem lenni a végén, hogy nyilván neked is vannak gyerekeid, így nem csak más apák számára tudsz hasznos tanácsokat adni, hanem mindezt neked is hasznosítanod kell a saját életedben. És az az egészen konkrét kérdés lenne, hogy azért nagyon sokszor ezek akárhogy is intím témák a családi élet, és gondolom, hogy próbálsz távolságot tartani, de óhatatlan is felmerülhet, hogy nyilván a saját aposságodról is beszélsz. A gyermekeid ezt hogy fogadták, hogy ezzel kapcsolatban turnézol úgy mondja, hogy ezt meg kellett különbelük beszélni, vagy kész helyzettel szembe álltak, mi a családi fogadtatás ennek az egésznek.

SPEAKER_00 42:43

Hát ugyez van, hogy amíg írtam a családunkról, sztorikat, és amik megjelentek aztán könyvekben, ezt minden esetben az óvodáskárultával lezártam, tehát iskolás gyerekről nem írtam már. Az iskolások már olvasnak, az osztálytárs is olvasnak. És ott ez abba maradt. Ezek a könyvek nem a családunkról szólnak. Tehát a feleségem is, fejlesztési tanácsadóként, én is cocsként rengeteg családdal vagyunk kapcsolatban. Rengeteg mindenkit ismerünk, vagy ismerünk meg, vagy rengeteg életben látunk bele. Ezek a könyv, ezeknek a tapasztalatoknak, meg természetesen a saját környezetünknek, meg azért nagyon pici részben persze a saját életünknek is a leszűrt tapasztalatai. Szó. A történetekit is, ha valaki bárki elolvassa, vagy beleolvassa, akkor ezek nem az én történeteim, vagy amelyik az én történetem arról nem derül ki, hogy az én történetem. Teh, vigyázunk a gyerekeinkre, és olyannyira, hogyha akár egy képet az születésnapján, egy csecsemőkori képet ki akarok rakni, azt is megkérdezem. Hogy ez most mehet, nem mehet, és akkor szavaz vagy. Van szavazati joga, hát a döntő szavazati joga van, tehát az, hogyha nem akar, Úgyhogy én arra nagyon vigyázok, és nagyon szeretném ezt különbálasztani. Azt nem állítom, hogy mindig sikerül, de nagyon szeretném különválasztani, hogy sztorizni, óvodásk sztoriztam róluk. Ezek pedig nem a mi családunknak a történetek. Ezek segítő könyvek, amelyek amelyek rengeteg családnak a tapasztalatából szűröttek le, úgyhogy ez nem a mi écépünk.

SPEAKER_02 44:23

Nagyon szépen köszönöm az eddigi részét a beszélgetésnek. És most a tiatek a terep, hogy bárkinek van kérdés a törön.

SPEAKER_00 44:42

Bátor!

SPEAKER_01 44:50

Nekem van egy kérdésem ilyen egyházi szempontból, hogy az egyházon belül ennek mennyire látod befogadását, vagy az egyházi körökben mennyire indult el esetleg valami hasonló támogatás, vagy a férfi szeretnek a megerősítése, ha már ferencá kávéba vagyunk, akkor Ferencpápa ért egy kis apostoli pusztítást a Szent Józsefről, ugye apai szívvel, az a címe, és talán a váci egyházmegyében a váci püspökő indított el valamit ebben a témában, hogy a férfi éség, illetve felfedul aciatya a Pécsi egyházmegyében, hogy hogy látod, hogy az egyházi berekben plébániákon, hogyan tudjuk ezt a férfi témát jobban a középpontba hozni, vagy milyen módszerek vannak erre.

SPEAKER_00 45:40

Nagyon vigyáztunk arra, hogy mind a két könyv úgy íródott meg, hogy nem lok ki belőlük a templomtorony. Mert hogy az a célunk, hogy ez mindenkihez szóljon. Ugyanakkor minden kettőben van egy-egy fejezet. Az Istenek a kulcsairól, a kapcsolódás kulcsairól, meg az elengedés kulcsairól is, hogy ez hogyan van. És azt hiszem, hogy arra rábredni, vagy rádtenni, vagy ránézni, hogy ha én apaként anyaként kapcsolódni szeretnék a gyerekemhez, és az a célom, hogy ismerjem, szeressem és támogassam őt ennek ott van az előképe, hogy az Isten engem is ismer, szeret és támogat. És ez egy nagyon izgalmas kérdés, vagy gondolatmenet végig gondolni azt, hogy én hol hogyan tapasztalom azt, hogy az Isten engem ismer? És hol segít engem abban, hogy én is ismerhessem őt? Hol alkalmazza velem kapcsolatban a jó akarat kulcsát. Hányszor hány helyen mondja azt, hogy fontos vagy. És hány helyen mondja azt, hogy az élet szép? És hogy hányféle módon törekszik ő arra, hogy az én fejlődemet meg növekedésemet támogassa? És hányféle módon fejezi ki azt, hogy itt vagyok, és hogy nem hagylak el, és én nem fogom a kezemet visszahúzni, szóval, hogy veled vagyok. Tehát egyfelől, és az elengedés kulcsaival ugyanezt végig tudom zongorázni, hogy hogyan ismeri fel azt, hogy mi mindenre vagyok, én képes önállóan, hogyan bátorít abban, hogy amire képes vagyok önállóan, ezt meg is tegyem, és hogyan bíz a rám a felelősséget sok esetben. Szóval, hogy ezt hogyan, hát én örömmel vagyok ebben partner, hogyha bárhol bármilyen módon szerveződik akár erre, akár lelki gyakorlat, akár nap, akár előadás bármi. Én azt hiszem, ahhoz, hogy az apasságunkban, meg az anyaságunkban ki tudjunk teljesedni, vagy hogy ebben előre tudjunk lépni, vagy ez gyümölcsöt hozzon, érdemes először ránézni az Istennek az apai mi voltára, meg az anyai mi voltára, és arra ráné, hogy ő engem, mint az ő gyerekét, hogyan szeretne velem kapcsolódni, és hogyan tud engem elengedni, vagy szabadon engedni. Úgyhogy ez egy izgalmas terület, amit érdemes pont szolgatni meg tovább nyitni.

SPEAKER_02 48:16

Nincsenek nincsen talán.

SPEAKER_03 48:18

Nekem nekem nem, nem, nem, isatön.

unknown 48:22

Gátorság nem halákon!

SPEAKER_03 48:33

Akkor bátor leszek. Szóval, hogy nekem az a kérdésem, hogy engem így, mint hát mindjárt 25 éves embert, foglalkoztat az, hogy amiről kicsit van volt is szó, hogy milyen. Úgy mondt felnőtt felnőtt kapcsolatot, már majd nyilván egy szülő gyerek kapcsolatban marad, de hogy ezt így nem tudom van ebben esetleg tapasztalatot. Nem tudom. Igen, igen, az tapasztalat érdeklő, mert most így ötleteket én is tudnék mondani, és van ebben már tapasztalatod, hogy a felnőtt felnőtt kapcsolat az változik, vagy alakul azzal, hogy a gyerek már felnőtt.

SPEAKER_00 49:25

Tehát hogy a szülő gyerek kapcsolat akkor hogyan alakul, amikor a gyerek is már felnőtté válik. Ez nagyon izgalmas, azért nagyon izgalmas, mert ebben ugye mind a kettő benne van. A kapcsolódás és meg az elengedés is benne van. Egyrészt szeretnénk továbbra is meghét kapcsolatban maradni egymással remény, hogy ez kölcsönös. Ugyanakkor viszont a gyerekeink egyre inkább önálló, szabad és felelős személyiségé válik. És azt hiszem, hogy ebben a folyamatban ez nagyon érdemes szülőként ezt a folyamatot tudatosítani. És talán ebben a felnőttés folyamatban az elengedésnek, tehát az anyakulcsoknak van már nagyobb szerepük, és ez igen azért anyakulcs, mert ez az anyáknak nehezebb. Ők borzadva hallják általában magát a kifejezést is, hogy elengedés Jézuson. Az valami elszakítást, eltépést, ami fájdalmat jelent, az tuti. Pedig valójában az elengedés a fogantatás pillanatában kezdőd. Az anyasság kezdete az az elengedés kezdete. Ugyanaz a pillanat. Amikor már nem vagyunk egyek, egyre inkább külön lények leszünk, és ez nyilvánvalóan a születés pillanatában válik nagyon láthatóvá, és onnantól kezdve meg aztán hersebességgel, amikor a gyerekünk elkezd forogni, meg mászni, meg tarprálni, és elmegy az ellenkező irányba. Szóval azt hiszem, hogy ebben érdemes ebben a folyamatban nagyon jelen lenni, és folyamatosan tudatosítani, hogy benne vagyok az elengedés folyamatában, nem kamaszkorban kezdődik, nem akkor kezdődik, amikor először munkát vállal, nem akkor kezdődik, amikor először nem otthonalszik. A fogantatás pillanatában kezdődik, és hogyha erre. Ha ezt tudom tudatosan kísérni, és ebben segít ez a három kulcs, ez a felismerem bátorítom, rábízom. Tehát hogyha meg tudom fogalmazni azt, hogy felismertem, hogy valami mást csinál, vagy hogy már képes önállóan ezt csinálni, és lehet még az is lehet, hogy ezt másképpen csinálja, mintha én csinálom, és na hát úgyis működik, hogy én szerintem a rántotta, az így készül. Ő szerinte az, ami ott készült, az is rántotta. De végül is miért ne lehetne az is rántotta. Én így kötöm be a cipőmet, hurok, teker áthúz. Ő meg két hurok teker. De hát csecsik le a lábáról a cipő. És akkor, hogyha ezt tudom követni folyamatosan, és rá tudok nézni arra, hogy már megint képes valami, amire eddig nem volt képes. Tudom ezt bátorítani, tudom ezt megfogalmazni saját magamnak, tudom ezt vesztesék helyett, gazdagodásnak tekinteni. Tudom az élet természetes folyamatának tekinteni, és hogyha sikerül ebben egy lépet nem anyaként apaként, akkor szerintem miön a 25 éves kor, akkor teljesen egyértelmű lesz, hogy igen, ő már annyi mindenre képes, hogy egy önálló, szabad és felelős személyiségé válik. Ez egy nagyon sajátos spirál tulajdonképpen. Azt a képet tudnám mondani, hogy biztos láthatok már ilyen képet, vagy tették, vagy veletek is tették, hogy dobáljuk a gyerekeinket. Tudom, óvatosnak kell lenni, és a többi. De hogy dobáljuk őket. És a gyerekeink baromira élvezik ezt a repülést. És mind a két mozganat fontos. Az ölelés is fontos, meg a feldobás is fontos. Ez a kapcsolódás, meg az elengedés. Ebben a körforgásban létezünk a gyerekeinket is, meg akár egymáskal is. Elkapon feldobom, elkapom feldobom a közeltségtávolság szabályozásában létezünk. Hogy most jeszik közelebb lépni egymáshoz, és most jeszik egy kicsit távolabb lépni egymástól. És hogyha meg tudjuk teremteni a biztonságos, egészséges kapcsolódást kettünk között, a családunkban, nem csak kettünk között, hanem a családunkban, akkor az elengedés folyamatosan lesz fájdalom és eltépés, és nem tud, hanem ez egy természetes folyamat lesz. Ráadásul, hogyha sikerül jól únak indítani három éves korában is, hat éves korában, és nyolc éves korában és 12 éves korában is, akkor újra, meg újra vissza fog térni, és újra tudunk kapcsolódni egymást, nem csak a gravitáció húzza vissza, hanem megint kapcsolódunk, és ebből a kapcsolódásban megint el tudom engedni, és aztán megint kapcsolódunk és megint, és hogy mindig új és új szinten kapcsolódunk egymáshoz, de hogy ebben a körforgásban tudunk létezni. És lehetőszünk is nagyon misztikus hangzik, de hogyha tudunk ezekre figyelni ezekre a mozdanatokra, hogy jó nekünk együtt lenni, és jó nekünk azt is látni, hogy a másik meg mi mindenre képes, akkor ez egy sokkal organikusabb vagy egészségesebb folyamat lehet, és nem a fájdalom fog dominálni, hanem inkább az az öröm, hogy ahogyan a gyerekemet el tudom engedni, úgy nekem is egy csomó minden új képességem és új lehetőségem fog kibontakozni, és hogy alapvetően ez öröm. Neki is öröm, és lehet, nekem is öröm. Hát nem tudom, hogy mennyire válaszoltam.

SPEAKER_02 54:53

Új több kérdés, én köszönjük a előtek is, annyira köszönjük meg, hogy vállaltad ezt a beszélgetést. Akkor még egyszer így is, hogy mindenki haja. Ha nincs több kérdés, akkor nagyon köszönjük, hogy vállalt ezt a beszélgetést vendégünk voltál, és nektek is nagyon köszönjük, hogy eljöttetek és várom titeket máskor is szeretettel így jövő hét kedben is a következő alkalommal.