Martos Levente Balázs püspök - A Szentlélek működése bennünk

CAFÉ FRANCESCO PODCAST

A Szentlélek működése bennünk
Előadó: Martos Levente Balázs püspök

Martos levente Balázs püspök:
Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe, kezdettől fogva személyes élmény, ugyanakkor az egész egyházat érintő esemény. Az első pünkösd leírása, ahogy azt az Apostolok cselekedeteiből ismerjük, közösségi élményről, feltartóztathatatlan erőről tanúskodik, amely a sok különböző nyelvű, eredetű, kultúrájú embert egységbe gyűjti, felbátorítja, megtérésre és missziós küldetésre is buzdítja. Az ősegyház tanúságtétele ugyanakkor a Szentlélek kiáradásának és munkálkodásának személyes, személyre szabott, az egyes hívők életét gazdagító és irányító valóságáról is szól. A Lélek kiárad, hogy az egyházat éltesse. A Lélek kiárad a hívők szívébe, hogy személyes növekedésüket, Krisztussal való kapcsolatukat, hitük és életük vezetését segítse és erősítse.

A Szentlélek személyes működésének és a hívők életére tett hatásának egyik legszebb összefoglalása a Római levél 8. fejezetéből való. Ennek részletét olvassuk pünkösd vasárnapján második olvasmányként. Érdemes felidézni, hogy az egész fejezet milyen fontos a levél érvelésében. Pál apostol előbb szembesít a világ, zsidók és pogányok Istenre utaltságával, a megváltás szükségességével, s azután, a levél 3. fejezetének végétől fejti ki, mit jelent Krisztus megváltása, és hogyan felel erre a belé vetett hit. A keresztény hívő ugyan még megtapasztalja belső megosztottságát, még küzd benne a régi és az új élet, de már megtapasztalta és a keresztségben meg is vallotta Krisztus szeretetét, amelyre hittel válaszolt. Isten, mondja Pál apostol, nem hagyja, hogy megszégyenüljenek azok, akik benne bíznak, sőt, „dicsekedhetnek a reményben”, amelyet a Szentlélek folyton éleszt a szívükben.

Látogass el hozzánk!

Cím: Budapest, Molnár utca 4., 1056

Transcript

SPEAKER_04 1:39

Sziasztok, sok szeretettel köszöntek mindenkit itt a fő franceszban és azokat is, akik az online tervel követnek bennünket. Én Gáfekra Juria vagyok a kávéző egyik önkéntese, és a ma este vendégem mars levanta balázsatja. Az eszergom budapesti főhegyház megíföket. Köszönjük egy nagy taksan! Jézus Krisztus ist fő.

SPEAKER_02 2:05

Mindőrök ilyen is köszöntök. Most nem tudok tapsulni nektek, mert csak egy kezem van. De köszöntök mindenkit jó itt lehet, hogy ilyen sokan vagytok.

SPEAKER_04 2:14

A mai téma a szentilek lesz, amielőtt belevágnám pár szóc van kell a kávézóról, a főj francsó szeptemberben ünnepelt első születésnapját, papok illetve világi hívek adományaival tudott megszületni és működni itt az ötödik kerületben Budapesten, és sok önkéntes is dolgozik a boristák mellett a kávizóban, akikre nagy az igény, és várunk minden érdeklődőt, szóval, hogyha valaki szívesen bán az önkéntescsapatunkba, akkor megtalál ehhez kapcsolódó minden információt a kávézó honlapján, illetve a különböző közösségi média felületeink, és mivel egy alapítványi működtésű a kávízó, ezért minden segítségnek nagyon örülünk, és elsősorban úgy tudjátok támogatni a kávízót, hogyha fogyasztatok, az eseményeink ingyenesen látogathatók, de a fogyasztássaljátok biztosítani azt, hogy még sokáig tudjunk működni, most pedig akkor bele is szághatunk. Ki szent lélek pontosan. Ez triviális kérdésnek tűnhet, de néha olyan betűhet, mint hogyha nem foglalkoznánk a személyi beleget.

SPEAKER_02 3:25

A szentlélek a harmadik isteni személy, a Szent Háromság egyik személye. Amikor arról beszélünk, hogy valaki személy, akkor az európai kultúrtörténet fejlődésének megfelelően egy önálló szabad döntésekkel, szabad egyéniséggel, önálló történettel rendelkező valakire gondolunk. Tudjuk jól, hogy amikor Istenre tekintünk, akkor vele kapcsolatban minden állításunkban analógiák szerepelnek. A negyedik lateráni zsinat fogalmazza meg azt a híres mondatot, hogy Istennel kapcsolatban minden állításunkban nagyobb az eltérés, mint az azonosság. Az bizonyos értelemben úton van az igazság felé, igazságot mondunk ki, de abban mindig van egy általunk szinte föl nem érhető eltérés, amikor Istenről van szó. Szent háromság harmadik személy a Szentlélek, akkor tulajdonképpen egy olyan hosszú folyamatnak a egyelőre végtermékét használjuk, mint eszközt, mint fogalmat Istenre, illetve a szent háromságra, és azonban a szentlélekre, amelyiknek megvan a maga történet a Biblián belül, és a Biblián túl is. Tudjuk azt, hogy a szent írásban az a szó, hogy háromság nem szerepel, ezt a szót alig hanem Tertuliánus gondolta ki, valamikor a 30. században. Ő kezdi el használni. Ő a 30. század másik felétől fogva kezdik el használni azt, hogy egylényegű. Ugye tudjuk ezt, hogy tavaly volt a négyszer zsinatnak az 1700. év fordulója. 325-ben használják ezt először a fiú istenségének a megfogalmazására. És tulajdonképpen ez lesz az az időszak 325 és 3801 között, amikor a szent léleknek az istenségét is, ugyanezekkel a fogalmakkal tetszik dogmatikailag vagy filozófailag átgondolt formában az egyház kimondja. Mi azt szoktuk mondani, hogy Isten egy valami, de három valaki. Ami mindjárt szétfeszíti a emberi elgondolásainkat, mert ezen a földön, hogyha valaki valaki, akkor ő egyébként egy individú, egy egység. A szentáromság személyei olyan nagy szabadságban szeretik egymást, hogy a személyiségük ennek a szeretetnek az intenzitását mondja ki, és ugyanakkor ők nem különíthetők el egymástól. Teh nem három valami. Hanem a görög filozófia itt tudta kimondani, hogy osztoznak az isteni lényegen. Most már sokat beszéltem.

SPEAKER_04 6:36

És még a szentléleknek a jelei, hogy jelenik meg a Bibliában.

SPEAKER_02 6:42

Hát ugye a lélegzet az olyas valami, ami jó esetben érzékelhető hatásokat kell, de nem látható. Tehá én mondjuk így fújok egyet, hogyha nincsen, nem tudom én, nagyon hideg, akkor nem látszik a lelete. Ugyanígy, hogy ha valahol fúj a szél, akkor látjuk, hogy az a szél megmozgatja a fákat, de nem látjuk magát a légmozgást, hogy a tiszta levegő. A lélek tulajdonképpen egy ilyen fogalom, amelyik a működésnek, az analógiájával, az emberi léleknek is a kifejezőet, és ugyanakkor az Isten hatékonyságát akarja nekünk valah megmutatni. A Bibliában nyilván közismert tény, amikor kinyitjuk a szentírást, akkor az egyik első mondatban azt olvassuk, hogy az Úr lelke ott levegett a vizek fölött. Mint az Isten lelke ott levegett a vizek fölött. Rúách Elohim, átpenimáim van aberben. Ami nagyon sokak szerint olyasmit jelent, hogy az ő káosnak a vizei fölött, ahon a mezotámiai népek elképzelték, az őstáosnak a rendetlensége, bizonytalansága, átlhatatlansága fölött, megjelenik az Isten lelke, és tulajdonképpen ő lesz az, aki ezt a káoszt rendé alakítja. A bizonytalan és átlhatatlan, érthetetlen mindenséget, azt kozmosszá vagyis egy szépséges rendezett világ alakítja. Manapság vannak olyanok, akik azt mondják, hogy a léleknek ez a tevékenysége tulajdonképpen emberi analógiákat is magában rejt, hiszen ugyanebben a bibliai szövegben, a teremtéskövének első fejezetében annak vagyunk tanulja, hogyan Isten a szavával teremt. Ugye tízszer mondja Isten, hogy legyen, vagy hí és lett. Tehát tulajdonképpen ebben az ősi szinte himnikus elbeszélésben a Teremtéskönyve első fejezetében, Isten a szavával teremt. És van olyan, aki azt állítja, hogy tulajdonképpen ez a lélek olyan, mint egy vízbe belebelekapó szél, amelyik amikor először megszólal, hogy legyen, azzal Isten, mint egy a saját teremtő erejét is szóvá rendezi, szóvá teszi. És ezzel kissét talán párhuzán válítható, hogy mi emberek is arra kapunk meghívást, hogy ne csak sóhajtozzunk, ne csak beszippantsuk a levegőt, hanem szavakká formáljuk. Tehát tulajdonképpen megformáljuk a szót, megformáljuk a bennünk, olykor először rendelzetlenül megjelenő gondolatot, és azzal alakítsuk a világot. A teremtés könyvében, a teremtés történetben Isten a szavával teremt, és a szavával formálja a világot. Umi emberek is arra kaptunk meghívást, úgy tűnik a világ kezdetétől fogva, hogy egyre szelíbben tudjuk a világot alakítani. Egyre inkább úgy, hogy közben tisztelettel fogadjuk el a világot olyannak, amilyen. A teremtés kővének az első fezetében mindjárt elég jókat látunk így a lélekkel kapcsolatban, de később aztán nagyon gyakran azt látjuk, hogy a lélek ez a bizonyos isteni lélekzet profétákban, vagy tanítókban mutatkozik meg, illetve esetleg királyokat tölt el. Az Ószövetségben, az Istnek a lelke a hatékony jelenléte, vagy megtapasztalható jelenléte, nagyon gyakran Isten nevében megszólaló emberekben mutatkozik meg. Ez néha nagyon gyakran, szó nem néha nagyon gyakran, hanem sokszor az Ószövetségben rendkívüli formákat töltött. Úgy szoktunk nevezni, hogy extatikus profétaság. Olyan emberek lépnek fel, akik valami különlegeset tesznek, és a saját öntudatukról is szinte lemondva, a viselkedésükkel azt mutatják, hogy most egy más erő működik bennük, Isten lelkének befolyása alatt állnak. Az előbb egyébként nem mondtam, ami még ide kívánkozik, hogy a ruah szó, ez a ruhá, ez a lélek. Ez tulajdonképpen azt is jelenti, hogy szél, szél. Amit mondok, hogy a szélnek a zúgását halljuk, illetve a fákat megmozgatja, az egy biblia analógiá. A bibliai héberben a ruhá Elohim, az egyszerre jelenteti Isten lelkét, illetve jelenthetné elvileg azt is, hogy egy nagy nagy szél, egy Isten nagyságához élő szél. Amikor pedig Jézus azt mondja, hogy úgy van ez mindenki a lélekkel, mint a szélel, hogy hallod a zúgását, de nem tudod, hogy honnan és hová megy. A tulajdonképpen egy kicsit, mintha beleértené ebbe a kifejezésbe ezt az ószövetségi tudást is, hogy az Isten lelke, az Isten szent lelke, olyan, mint ez a hatalmas szélvihar. Hát profétákban is megmutatkozik, királyokat is eltölt. Tulajdonképpen az ószövetség ilyen képekkel utal, vagy ilyen képekkel indul el azon az úton, amelyik Jézus jelenlétében, illetve tanításában válik egyértelművé. Hiszen ő az, aki a tanítványoknak megígéri a vigasztalónak az eljövetelét. Ő az, akinek a történetére visszatekintve. Az evangelisták elmondják azt, hogy már kezdetben a lélek galambájában megélnik fölötte. És az ő ígérete teljesedik be úgy pünkös napján, amikor együtt van a 11 és Jézus anyja, Mária is ott van mellettük, hogy megtörténik a pünkös dicsoda. A 11-nek a fejé fölött a lánnyelvek jelennek meg, és ők elkezdenek tanúságot tenni az Úr feltámadásáról, és ezt mindenki a saját nyelvén hallja. Az ős egyház pedig elkezd arról beszélni, hogy igazából nem csak Jézus születése köszönhető a szentléleknek, nem csak a nyilvános működését kíséri végig a Szent Lélek működése. Nem csak igaz, hogy ő a halálakorjan János Evangélium írá átadja a lelket. Hanem az is igaz, hogy ez a lélek lesz az egység lelke, amelyik a sok különböző nyelvű tanítványt az egyházban összegyűjti. Most félek, hogy csupa olyan smiet mondok, amiket a jelenleg mind tudnak. De az az igazság, hogy a Szentléleknél mindig úgy vagyunk, hogy egy kicsit ahhoz, hogy a jelenlétének a titkához elérkezzünk, bizonyos értemben ezeket az egyszerű és már adott lépéseket ahogyan az ő jelenléte feltárulkozott, ahogyan a Krisztussal, illetve az atyával való kapcsolatát az új szövetség hirdeti, tehát Jézus előre mondja aztán, meg a tanítványok megtapasztalják, ez egy olyan fajta folyamat, amelyik ez úgy tudunk közelkerülni, hogy ennek a megértésnek a folyamatát felidézzük, tehát emlékezetünkbe idézzük. Ahogy mondtam, igazából azt, hogy Isten egységes, egyetlen valójában a személyek kapcsolatát hogyan érthetjük. Ez tulajdonképpen utána körülbelül, már mintha Jézus halála és feltámadása után jó háromszáz évvel érkezik el valamely este nyugvópontra, a konstantinápolyi egyetemes zsinattal, 381-ben, amikor a személyeknek ezt a valóságát, hogy Isten egy, három szemében ez valahogyan megértik, kimondják. Itt megkár jegyeztem azt, hogy amikor én mégabb hitogtató voltam, és az egyik ifjúsá hittan végén beszélgettünk a Szent Háromság titkairól, és én már éppen a belső extázisnak valamelyes állapotában. A Szent Háromságban mindent megpróbáltam elmondani ezeknek a középiskolásoknak, amit csak tudtam. Utá az egyik fiú, hát somásan így nyilatkozott, hát ez hülyeség. Ez nem túl polite, és nem is piszzi, és nem is gondolom, hogy igaza lett volna, de szembesülünk azzal, hogy amit így a legjobb szándékon el tudunk mondani Isten titkáról, bizony, ha valaki úgy nem nagyon érkezik be ebbe ebbe a tapasztalati útba, akkor nem biztos, hogy sokat mond neki.

SPEAKER_04 16:49

Pünkösre készülünk most már lassan két hónapon belül, vagy hát mindjárt itt lesz. És sokaktól hallottam igazából a katolikus papoktól is, de felezeteken áltivel, tehát református és evangélikus lelkészektől is, hogy így karácsonytól megfigyelhető azt, hogy egyre kevesebben mennek így a templomba, tehát hogy húsvétkor még ott vannak, de adja punkskor már annyira, hogy érezhetően fogjanak az emberek, ezt ő tapasztalta, vagy erről mit gondol ennek okául?

SPEAKER_02 17:22

Nem szoktam számolni a hüveket. Radásnak idén úgy tűnik, hogy eszergonban fogok bérmelni, és ott feltétele sokan lesznek. Az igyekezetünk, a lelkipásztori igyekezetünk, hogy a nagy ünnepeknek a súlyát kiemeljük, az részben talán ahhoz is vezetett az elmúlt évszázadokban, hogy a népszokások gazdagabban mélyebben kifejezzék a legnagyobb ünnepek titkait. Az egyházi évnek a csúcs a húsvét. Azzal, hogy manapság szívesen beszélünk erről, hogy nyugat-európai országokban megfigyelhető egy pozitív hullám állítólag soha ilyen sokan még nem kereszték, meg felnőttek mint idő húsvétkor. És ez természetesen magával vonza, hogy ilyenkor sokan ott vannak. Az is tény, hogy az egyház öt parancsolatában, hogy a katolikus egyházban ismerjük ezt a kifejezést, hogy évente gyújná legalább a húsvét időben áldozál. Tehúsvétnak van egy központi jelentősége. A húsvét ugyanakkor lehet, hogy nem hangsőzök elég, hogy Krisztusnak a feltámadottnak az első ajándéka a hívek és az egyház számára a szent lélek. És hogyha igaz volt, hogy a szentlélek az egység lelke az egyházban, ugyanakkor ő az, aki mindig Krisztushoz vezet. Tehát tulajdonképpen, hogyha ő nem küldte volna el a lelket, akkor nem egészen értjük a mai tudásunk szerint ez nem is lehetett másholyan, mint hogy a lélek elküldésével tudő jelen való lenni az egyházban. Tehát még egyfelől emberileg nem tudunk mindig azonos intenzitással élni. Az életünkben mindig van egyfajta hullámzás. Van a dolgok, amik előrébb kerülnek, és vannak dolgok, amik egy kissé hátrébb kerülnek. Addig a valóságban, ugye Isten örökké valóságában minden teljesen azonos hullámhosszon van. És a pünkösd is teljesé teszi azt, ami húsvétkor elkezdődik. Az egyházat az egyház történelemben szoktuk azt állítani, hogy a 20. század derekáig jellemezte egyfajta megfeledkezés a szentlélekről. És ha már az előbb szóba kerültek protestáns testvéreink, talán tudjuk, vagy talán érdemes meg is emléketni, hogy például kávin volt az, az legislató én ismeretem szerint aki erősebben alá, jobban hangsúlyozta a Szentlélek működését és a szentlélek szerepét az egyház életében. A dogmatikai meggyőződésűinknek gyakran van valamilyen gyakorlati lenyomata. A krisztológia hangsúlyozása két féle lehet. Az egyik, hogy Krisztus istenségét hangsúlyozzuk, és ezzel a misztériumi jelleget. Tulajdonképpen az, hogy ő nem egyszerűen csak egy ember volt, hanem valóságos Isten volt. És az ő emberiség azért volt olyan különleges jelentőségű a tanításán túl is, mert ő benne Isten jelent meg. Másfelül azonban a Krisztológia hangsúly azt is jelenti az egyházban, ezt a katolikus egyház szokta szívesen egyébként így kiemelni, hogy Jézus Krisztus törvényt adott. Azáltal, hogy ő a világtörtének egy adott időpontjában, a Föld egyadott kultúrájában emberré lett, azáltal Jézus Krisztus maradandó mércét adott. Amelyiktől mi nem akarunk eltérni, amelyiknek a jelentése lehet koronként változó, vagy fejlődő inkább, tehát folyamatosságban fejlődő. De mi igazodni akarunk Jézus Krisztushoz, mint mércéhez, mint történelmi mércéhez. Ennek vannak következményei. amikor a teológiára az Kérem szépen minden ugyanolyan marad. Ennek az egyik oldala az, hogy ez a krisztusi mérce, illetve ez a szabály. Ennek következményei vannak, az egyik egyszerű következménye az ekziológiában, hogy az egyházban például vannak vezetők. Most persze a vezetésnek különböző módjai vannak, de hogy vannak vezetők, és hogy a kristológiának a hangsúlyozása például a papság szempontjából egy olyan fajta egyháztant épít fel, legalábbis én még itt tanultam a teológiában, de az most már azért lassan harminc éve volt, hogy egy olyan fajta egyháztant épít fel, amelyikben a vezetőknek a szerepe az viszonylag jól köronalazott. Emellett vagy ezzel szemben, hogyha a lélek jelenlétére teszük a hangsúlyt, akkor az mindig egy nagyobb szabadságot, egy nagyobb, hát hogy is mondjam, karizmatikusságot, az ajándékok előtérbe kerülését, a pillanatnyi tapasztalatoknak az előtérbe kerülését, a lélekkel eltelt egyház elsőbbségét fogja eredményezni. Tehát a protestantizmus nem véletlenül hangsúlyozze a Szentléleknek a jelenlétét, hiszen ebben az is benne van, hogy a hivatalos tisztségviselők nem Krisztustól közvetlenül kapják a protestáns teológia hagyomány szerint a megbízatásukat. Nem az az érdekes, hogy tudom én, feltetszenek menni az internetre, vagy hát úgy értem, fölmentek az internetre, és akkor megnézitek, hogy nem tudom, én a püspököről meg lehet olvasni, hogy akkor kire vezethető vissza, mert hogy ha engem őszentelt, és őt meg őszentelte, és őt meg őszentelte. Akkor van egy ilyen úgynevezett apostoli folytonosság, hanem akkor az az érdekes, hogy van ez a lélekkel eltelt közösség, amelyikre pünköstor leszállt a lélek, és ez a közösség cselekszik, a maga belátása és ereje szerint. És akkor például az egyházon belül a tisztségviselőknek a mandátuma a tetszik, ha már itt választások után nem olyan sokkal vagyunk. Tehát akkor a mandátum az a közösségtől jön. És ez mármint a lélek től jön, de a közösség által. Most természetesen még katolikusok abban gondolkodunk, hogy ez a kettő összetartozik, és egy. Hiszen a szentlélek mindig Krisztus lelke. És a lélek mindig Krisztushoz akar vezetni, vagyis az előjáró azért kapja az előjáróságát, hogy a közösséget szolgál, és a közösség meghívást és felhatalmazást is kap arra, hogy az előjárót biztassa jóra, mert különben szegény előjáró nagyon egyedül fogja magát érezni, és még el is galopozhatja magát. Ezzel a nem tudom mennyire követhető okfejtéssel, de arra próbáltam célozni, hogy a teológiában például a tisztségviselőknek, tehát a jelenetben felszentelt tisztségviselőknek a hivatala, az hagyományosan kaphat erősebben krisztológiai, Jézusra visszavezetett, esetleg jogi, értelemben tisztább, vagy és a szentlélekre visszavezetet úgynevezett pneumatológiai megalapozást.

SPEAKER_04 26:12

Említette, hogy volt időben, amikor kicsit elfelejtkeztek a szentlélekről, és aztán így a személyes életünkben mi is megélhetjük, mit gondol, hogy miért nehezebb a szentlékkel kapcsolódni talán a túlság amiatt nagyon természetes, vagy pont a megfoghatatlansága véget.

SPEAKER_02 26:30

Ú, ez minden kettő nagyon jó szempont. Az a baj, hogy ezekre már nem emlékszem pontosan, de tudom, hogy tanultuk annak idején. Az egyik egyházatya azt mondta, hogy a szentlélek az az isteni személy, akiben a legtöbb olyan tulajdonság van, amelyik nem a sajátja, láthatatlan, hát a mennyi atya is láthatatlan. Igazság lelke. Jézus Krisztus maga az igazság. Tulajdonképpen a szentlélek az, aki a leginkább ha tetszik háttérbe húzódik. Ugye hagyományosan az úgynevez tulajdonítással szoktunk érni, hogy tudományosabbnak tűnik apropriációval, ami azt jelenti, hogy még egyfelő abból indulunk, hogy Isten minden tettét a Szent Háromság személyinek teljes egységében viszi végbe, mégis a teremtést valamilyen módon az atyának tulajdítjuk, akiről a Szent Pál egy helyen, illetve az Efeszusi levél azt hiszem azt írja, hogy minden eredetnek a szülője. Minden eredet az atyában van. És ezért a világ eredete is, vagy a világot teremtő akaratát is, leginkább az atyának tulajdonjuk. A megváltást a fiúban látjuk meg, Jézus Krisztusban látjuk meg. Ő vitte végbe a földön. Nyilvánvalóan nem az atya nélkül és nem a lélek nélkül, de leginkább a fiúnak tulajdonjuk. És a léleknek tulajdítjuk a megszentelés művét. Azt, ahogyan Isten a világot bevonja az ő szentségébe. Mi úgy állítjuk, hogy a szentségek által, tehát a szentségekben működik leginkább nyilvánvalóban a szentlélek, illetve a világban sokféle módon a Szentlélek viszi előre a dolgokat. Tehvalban a szentlélek működése kezdettől fogva a hitünk szerint a mindennapokban is ott van, de tulajdonképpen nem mindig, és tulajdonképpen nem mindig olyan különleges formákat, amelyekre az ember azt mondja, hogy hát ez itt most csak a szentlélek lehetett. Ez még erősebben így van, hogyha arra gondolunk, hogy a lélek szót mi magyarok szoktók kisbetűvel, vagy nagybetűvel is írni. És hogy a lélek az embert is megkülönbözteti, már mint hogy van lelkünk. És akkor erről is persze gondolom, hogy ha itt most orvosok beszélgetnének, vagy nem pszichológusok beszélnének, tehát a lélek is egy többféle fogalom. De a kérdés, hogy a Szentlélek hogyan ismerhető fel, és miért feledkezünk el róla, az talán azzal is összefügg, hogy egyes korokban más és más színtéren kezdték előt keresni. Most, hogyha a hitnek a tapasztalata, mint mondjuk a középkorban nagyrészt, leginkább a szentségekhez, vagy a szentségekben való ünnepléséhez, például az Eukarisztiához kapcsolódik, akkor ott nagyon erős a Jézussal való kapcsolat. Az új korban ugyerősödik a kérdés, hogy olyan a teremtésben hogyan van jelen Isten művel. És hogy vajon a teremtett világ az anyagvilág az, hogyan van benne Isten művébe. És akkor ott a teremtő Istenre kezdünk el figyelni. Most a 20. századtól kezdve, hát a 19. századtól már rendkívül felerősödik az érdeklődés az ember belső világa iránt. Tehát a személyes tapasztalat irán, hogy kik vagyunk mi, és hogyan éljük meg a világot. És még egyesek azt mondják, hogy Isten a kozmosz világából, amelyiket most már a fizika akar uralni, mint egy beűzetik az emberi belsőnek a megtapasztalásá, tehát hogy Isten tapasztalatról kezdünk el beszélni. Addig mások meg azt mondják, hogy hát lassan már az belső megtapasztalásban meg minden tudás a pszichológiára és az emberi humán tudományokra terhelődik át. Ebben a helyzetben a Szent Lélek iránti érdeklődés egyszerre föl is nagyobb lesz, felnagyítják, mert a nagy kérdés, hogy akkor ebben a belső kavalkán, amit így öntudatnak nevezünk, például meg benső megtapasztalásnak, abban hogyan van a szentlélek hogyan működik ott. Én azt gondolom, hogy ezek az előtérbe kerülések azok részben a hitnek a belső útját jelzik, hogy az egyház reflektál a saját életére, és azokat a dolgokat, amelyeket mindig is tudott, mert a szentről lehet olvasni a középkori teológiában. De azokat a dolgokat mégis más, hogy hangsúlyozza és mást emel ki belőle. Ennek más felül van egy kapcsolata az emberiség egyetemes kultúrtörténetével. Úgy gondolom, hogy a szentélek iránti nagyobb érdeklődésünk az összefügg azzal, hogy egyébként is a világot látjuk. Ugye itt gondolhatnánk Hégerre. Aki teljesen más értelemben de veszi a szellem öntudatra ébredéséről, és így tovább. Tehát, hogy van az egész teológiának egy sajátos, időnként némileg ellentétes másskornak párhuzamos fejlődése, már már azt mondom, dialektikus fejlődése, így az egyetemes kultúrt történettel kapcsolatban.

SPEAKER_04 32:59

Mégis talán kevesebb szer szólítjuk meg a szenteleket az imáinkban, vagy legalábbis én biztos, hogy hamarabb címzem Istennek vagy Jézusnak elsősorban, ez szerint ezon szerint miért van így. Mikor hívjuk direkt be a szentelket.

SPEAKER_02 33:23

Biztosak lehetünk abban, hogyha az atyát szólítjuk meg, akkor a fiú is figyel meg a lélek is. Tehát. Ugye isten végtelen. És ezért aztán, mi bármilyen módon hozzáfordulunk, az tulajdonképpen egy kicsi rólunk fog szólni inkább, mint róla. És vannak pillanok, amikor a róla való tudásunknak, a bennünk őrzött elképzelésnek megfelelően, nekünk jobban megfelel, hogyha őt hozzá, mint atyához fordulunk, vagy hogy hozzá, mint fiúhoz fordulunk, akit Jézusra megismertünk, vagy hogyha azokat a tulajdonságokat érezzük meg benne leginkább, amelyek a lélekkel kapcsolatosak. Nem tudtam most elővenni, de gondoltam rá, hogy még szintén papnövendék koronban valaki kezemben nyomott egy imádságot, amelyikben arról volt szó, hogy szentlélek ráz fel engem. A lélek működésében van egy. kétségben jobban megtapasztaljuk az aktualitást. Az atyát kicsit hajlamosak vagyunk a teremtés miatt, meg a világ egyetemessége miatt távolabbinak megint, de nem biztos, hogy ez mindenkinek így van ez. Elvileg néha így lehet, vagy lehet, hogy többeknél van. Nagyon sokan gyermekkorukban azt tanulták, hogy Jézus szereti őket. Én emlékszem az idős Rédli elemi atyára, lehet, hogy valakinek ismerő a neve hittankönyveknek volt a szerzője. A hitünk és életünk hittankönyvnek, például a jelenlévő fiatalok egyik rétegének. Ez a hittankönyv, ő jobban ismerős. Mert ő ennek például szerzője volt, és elemén atya egyébként az első áldozó könyvének a szerzője is volt. Ez már a 80-as évektől fogva elérhető hittanköny volt. És ő neki például az egyik ilyen nagy gondolata volt, hogy a kisgyereknek nem arról kell beszélni, hogy van Isten és milyen az Isten, és láthatatlan, hanem arról kell beszélni, hogy Jézus szereti az embert. És hogy milyen is volt, amikor Jézus itt volt ezen a világon. Ez egy kateket elgondolás volt az ő része, hogy így kell kezdeni, hogy Isten titkába beavassuk az embert. Ha valakinek így kezdik el Isten titkát feltárni, akkor nagyon valószínű, hogy gyermekkorától fogva ott lesz benne ez a tudás, hogy Jézus engem szeret. És hogy Jézushoz a legnagyobb bizalommaltek, hogy Jézus az én barátom. A léleknek ehhez a megfoghatatlan, és ugyanakkor rendkívül dinamikus valóságához, alig hanem azok tudnak igazán kapcsolódni, akik egy olyan közösségben kapták meg a vallási szocializációjukat, amelyik ezt a lelki dinamizmust rendkívüli módon megélte. Éleg is úgy képzelem, hogy akik ebből a tapasztalatból jönnek, ő nekik természetesebb hogy a lelket helyezik valahogy jobban az ő sajátos egyéni lelkiségük középpontjába is. Egyébként én nagyon keveset tudok a keti teológiáról, de például úgy tudom, hogy a keleti teológia szívesebben beszélt mindig is a szent lűködéséről. És még a nyugati teológia, ugye mi nyugat vagyunk. Legalis teológia érte egész biztosan. Tehát a nyugati teológia az határozottan mindig Jézushoz fordult, amikor a szentségekről beszélt, a keleti teológia intenzívebben a szentlélek működését vélte felfedezni a szentségek ünneplésében is. Vaszoltak?

SPEAKER_04 37:48

És viatyának milyen szenteles élményei vannak a személyes életében, amit kelleteset megosztana most velünk. Ha arra gondolunk, hogy hogy elnökt a papnak a jóisten, és ez a tön.

SPEAKER_02 38:08

Köszönöm a segítő kérdést. Hát, ezzel így nagyon nem is gondolkoztam. Amikor már papoltam, azok el tudom mesni, de most nem mesélem el, hogy hogyan tapasztalatunk a hívást. Jó, mert azt már szerintem lehet, hogy máskra elmeséltem. Tehát így ilyen forászok jutnak eszembe, hogy televilegben nem szent lélek. Az jut eszembe, amikor Rómában voltam, és már pap voltam, akkor egyszer a spirituálisunk a szemnyárünk a lelki vezetője azt mondta, hogy érdemes megtanulni például egy-két szent lélek himnusz. És hát gyönyörű himnuszok vannak. A középkor nagyon jó volt himnuszírásban. Jöjj szentlélek Isten, jöjj, áraszt ki a mennyekből, fényesség egy sugarát, jöjj ki árvák atyja vagy, jöjki szívek lengja vagy, ajándékos jóbarát. Te vagy a vigasztalás, drága vendég lelkitárs, ajándékos égitárs, gondok között nyugalom, hőség ellen oltalon, szokogásban könnyű. Most kimarad egy verszok, de ez most nem jut eszembe. Jöjjés törzsbe hívej, titkos mérű szíveit, boldogító égi tűz, semmi semmi nélkül ez emberben nem lehet, semmi tiszta, semmi szűz. És a többi, és a többi. Na hát ezt akkor egyébként először inkább latinul tanultam meg. Az ilyesmit általában én nekem az atapasztatom nagyon különbözőek vagyunk, hogy könnyebb megtanulni énekelve. De erről most megkímélem a jelen lévőket. Könnyebb megtanulni énekelve, mert nem is tudom. Talán éppen a szent léleknél az a benyomásom, hogy így az éneklésben nagy szabadság van. Van egy másik nagyon szép szent lelkes himnusz egyik, ez a pünkös di szekvencia, amik a szövegét most itt nagyjából idézgettem, és a másik meg a Vénikát Spiritus. Lucius irádium. Nem is, ez volt ez, és a másik meg az, hogy Veni Sancte Spiritus. Venikus, akkor jól mondtam, tehát a Venikátor spiritus. Ezzük nem készültem külön, de például nagyon emlékszem, hogy gimnazista koromban, ami nekem egy nagyon fontos időszak volt, akkor érzem magam a legszentebbnek. És utólag visszanéző azért jó nagy terreket vettem magamra. Mendes fiatal, egy kicsit az egész világnak a terhét magára veszi, és akkor ezek úgy engem is elértek ezek az életérzések, és ez a jó nagy teher közepette szerintem nekem nagyon nagy élmény volt a Szent Legogatásával így a szabadságot megtapasztalni. Tehát, hogy ez a venni Kátó Spiritus kezdető ének. Ennek a dallama is olyan, mint hogyha egy ilyen fokozatosan fölé dallam lenne, amelyikben nagyon sok hajítással, könnyetség és szépség van. Tehát én azt gondolom, hogy ezekben a magam emberi módján közel kerültem a Szent Léguristhez. Hadd mondja kell egy tapasztalatot, vagy egy belátást, amelyiket sokszor szoktam idézni, ehhez meg egyébként egy szintén, hát hogy is mondjam, az előző vele ellentétes képjut eszembe. Ez nem a szabadságról, hanem egy szigorú professorról szól, aki nekünk Rómában kegyelemt tanította. A nevét nem mondom, mert nem is tudom, hát a személyiségjogaival visszaélnék, igazi már valószínűleg mennyországban van. De ő volt az, aki nekünk azt mondta, hogy Istent nem lehet megtapasztalni. Mert hogy Isten egészen más. A tapasztalat fogalmában bele tartozik, hogy megtapasztalni dolgokat lehet, teremtett dolgokat. Mert pedig Isten nem teremtett dolog, nem szabad Istent eldogjasítani. De hát mégis mindannyian beszélünk Isten tapasztalatról. Akkor ezt jól kell érteni, miről beszélünk, amikor Isten tapasztalatról beszélünk, miről beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy ezt a szentléleg súgta nekem. Arról beszélünk, hogy Isten hatásokat keltek bennünk. Nem tudjuk, hogy hogy csinálja, tehát ez az ő titka, hogy a teremtményeivel mégis tud kommunikálni annak ellenére, hogy ő egészen más, mégis tud bennünk hatásokat kelteni. Ez olyan, mintha olyasmit mondanék, hogy hát itt megyek a molnár utcába, és elrepül egy repülő valahol fent, és én látom az árnyékát. Az nem azt jelenti, hogy én láttam a repülőt magát, de az árék az benne, vagy az ott előttem láthatóvá válik. Isten engem tud befolyásolni, tudsz szabadság élményt, békét, örömet, derűt, felkelteni bennem. Mint egyébként sok más is kelthet bennem békét örömet szabadságot. És innen jön az ősi gyakorlat és ősi szükségszerűség, a disztinkció spirituum, a lelkek megkülönböztetésének az igénye. Ez persze eredetileg nem arra vonatkozik, hogy van a szent lelkes hatás vagy az Isten hatása meg mondjuk az én teremtett pszichémnek az ilyen olyan belső viselkedés, eredetileg arról szól, hogy a gonosz lélek is hat az emberre, meg a szent lélek is hat az emberre. És akkor különböztessük meg, hogy melyik. De azt gondolom, hogy az is abszolút jogos, hogy a szent lélek működését ma átszűve egy kis a modern elképzeléseinken, a hangulataink, az éppen aktuális depressziónk, a kisebb mértékű kiégésünk, és egyébnek a tapasztalatán túl, vagy innen, azon gondolkodunk, hogy akkor hol van ebben a szentlélek. Hol vannak azok a hatások, amelyeket tényleg Istennek tudnak. Na most én azt mondanám, hogy ez már olyan kereszténység haladóknak. Mert. Sőt, most ez lehet, hogy botrányos. De én azt mondanám, hogy egy ponton túl nem is tudjuk elkülöníteni. Nem tudjuk. A hétünkben maradnak titkok. Maradnak titkok. És lehet az is, hogy amit én 20 évt azt mondtam, hogy hát ott engem a lélek megérintett, most azt mondom, hogy óvatosabb lennék. De nem mondok le. A világ minden kincsér nem mondanék le arról a hitelben, hogy higyen, hogy Isten lelke működik, és indít? És néha sokféle emberi reakción és emberi együtt hatáson áll. És azok ellenére is indít. És hát jó dolog ráhallgatni.

SPEAKER_04 46:38

És mit jelent az, hogy ha valakit betölt a Szent Lényleg? Mi is megtapasztalhatjuk azt, amit az apostolok az első pünköst kor.

SPEAKER_02 46:47

Akik sokat imádkoznak, azok gyakrabban tapasztalják meg. Egyrészt van egy lelkiségi vonzana ennek, tehát van akik vannak olyan lelkiségek, akik határozottabban ezért imádkoznak is. Amikor kispap voltam, akkor volt egyik kisfap társal, most megint nem mondom meg a nevét, de ő még nem a Mennyországból forházkodik értünk, hanem remélj innen a földről, és az úgy értem, remény fogászkodik. Ő például mindig mondta, hogy az ember olyan ajándékokat kap, amet kér. Glosszoláliával, vagy nem tudom a lélek látást ad, például egyeseknek. Talkoztam már olyanokkal, akik mondtak, hogy ők intenzív imádság után olyan dolgokban kaptak belátást, hogy itt és itt most valaki meg fog gyógyulni, és tényleg meggyógyult. Vagy például találkoztam azzal a Mihály más ayával, aki nem tudom, hogy éle még, ez már 90-es évek közepén volt, aki például egy álmat látott egyszer. És mert neki egy súlyos cipő ortopéd cipőt kellett viselnie, azt hiszem, cipő ficama volt, és álmat látott egy hatalmas ortopé cipőről. Egy nagy imádság után, egy nagy találkozó imádság után, és arra ébredt, hogy már nem kell neki a cipő. Tehát vannak ilyenek. Na most az, hogy valakit betöllt a Szent Lélek, ez két felét mindenképpen jelenthet. Én most például bevallom nektek, hogy így június végéig 15 bérmálás van még előtte. És a bérmálás szentségében hiszük, hogy különleges módon megkapják a szent lelket azok, akik megbérmálkoznak. Van olyan atya, aki azt mondja, hogy ha rendesebben készülnének a birmálkozók, meg a püspök rendesebb lenne, akkor most is lenne szélzúgás. Hát ezt én nem tudom. De velem az történt, hogy például, amikor megbérmálkoztam, mentünk hazafelé az anyukámmal meg a birma szülőmel, és akkor arról beszélgettünk, hogy mi lenne, hogyha pap lennék. És akkor hát most meg papettem. Illetve akkor a következő egy-két évben úgy elkezdtem, hát így nem is tudom úgy, szólkezdett átalakulni az életem egy kicsit. És most erre lehet azt mondani, hogy nem is tudom, szóval sokfajta emberi oldalat is lehetne mondani, de még gondolom, hogy ebben a Szent Lélek is benne volt. Na most az, hogy egyrészt van ez az objektív szentségi dolog, hogy eltölti a szent lélek. A szent írástól fogva pedig tudjuk azt, hogy Mária belépett Erzsébet házába, és köszöntötte Erzsébetet. Maga Erzsébet pedig eltel szent lélekkel és így szól, és az azt jelenti, hogy tulajdonképpen Isten lelke hatékonyan elkezd benne. Fantasztikus, de nem fantasztikus. Na, legyünk komolyak. Isten lelke hatékony és egyértelmű módon működik benne, vagyis bizonyos életében átveszi az irányítást. És ez egyébként az Ószövetségi profétáktól kezdve ott van. Tehát ez a betelt szentlélekkel az általában olest jelent, hogy felszabadul az emberi pillat, az emberségének a pillannyi kötöttségeitől elkezdi dicsőíteni Istent, általában megtapasztala egy nagy örömet, az Isten gyermek bizalom teli szeretetét. Lólig szigárt, ezt úgy mondaná, hogy én jezügyi iskolában jártam és ők azért mindig egy picit óvatosabbak meg visszafogott abba, ő például azt mondaná, hogy vigasztalással telik el. A vigasztalás ugye az ősmit jelent, hogy akarja Isten szeretni. És például ezért bűnbánatot tart. Az is a vigasztalás. Hogy elkezdik kegyetlenül bánni a bűneit, de közben átérni, hogy Isten szereti őt. Tehintem a Szent Lével való betöltezés, és az ilyesmit jelent. De hogyha arról olyanokat kérdezné meg, tegizíthetünk, akik ezekhez a karismatikus közösségekhez tartoznak, akkor szerintem ők még erősebben a dicsőítésnek, az örömnek, a mindent háttérben szorító élmények fogalmaznák meg.

SPEAKER_04 51:52

És bizony, hogy készül a személyesen a pünkösre, illetve mi hogy készítettük elkünket.

SPEAKER_02 52:03

Én most azt kérem a Szent Léle, hogy amikor bérmálásra megyek, akkor ne legyek botrányosan fáradt, botrányosan, kedvetlen. Inkább had lehessek az ő jelenlétének igazi tanúja és eszköze. Ezt kérem tőle leginkább. Ehhez vannak azért ötleteim, hogy ehhez mit kéne az életemben egy kicsit így helyre tenni, és akkor remélem, hogy az még akkor még jobban meg is kapom ezt az ajándékot. Szerintem a léleknél azt látjuk, tehát hogy mindig Krisztushoz vezette a tanítványokat. Ugye Pálapostól azt mondja a rómak közé levélben, hogy senki sem mondhatja Jézus az úr, ha csak nem a szentlélek által, úgy emléksz a római lévő. Tehát, amikor a szentléleket hívjuk, én azt mondanám, hogy először is érdemes ő tényleg hívogatni. És esetleg azt is kérni tőle, hogy az ő jétete világíton rá az életünkben azokra a dolgokra, amelyeket még nekünk változtatni kellene. Szívesen képzelem úgy, pontosabban szívesen hiszem meg ezt azért ő tapasztalom is, hogy Isten végtelenül szelíd, a teremtésben a teremtés tágassága, illet az emberi szabadság önmagában, a létével arról tanúskodik, hogy Isten szereti a mi szabadságunkat. Mert hogyha nem szeretné, akkor az nem lenne. Korintusakhoz ír levél háras fejezetében, emlékem szerint a 18-as versben, hogy az úr lelke ott a szabadság, akkor kérnünk kell a Szent Léleknek ezt a szabadító erejét, és talán azt is, hogy az ő jelenléte rendezze a mi életünket, a választásainkat, a döntéseinket, a tehetségünket, a képességeinket rendezze. Az egyik tanárunk, ma este ilyen nosztalgikus este hangulaton van, úgy látszik, az egyik tanárunk azt mondta, hogy az Aty a teremtő, a teremtés az ugyan állandó, de mégis azért volt egy kezdete. A fiú, a megváltó. Hát 200 évvel ezelőtt egy jól meghatározható helyen. A szentlélek pedig a jövendő lelke. Aki a egész teremtés a beteljesedés felé akarja segíteni. Tehát ma egy sok szempontból nagyon kérdéses világban az erőszaktól súlyosan meglátogatott világban élünk, és itt akkor gondolhatunk az erőszak verbális formára. Az erőszak én már sokak számára nyilvánvaló elítélendő, de a családokban még mindig sokszorosan megjelenő formára. És gondolhatunk a háborúknak a továbbra is meglévő kegyetlen valóságára. És mindenben a reményt keresve kérhetjük, és nagyon kellene kérnünk a szent leket, hogy agyon nekünk új perspektívát, nyútson meg egy új jövőre, és szabadítsa fel a mi lelkünk erőit, gyógyítsa meg a mi lelkünknek a gyarlóságait és megkötözöttségeit. Nagyon szeretem azt a mondatot, csak nem biztos, hogy jól tudom idézni, tehát sárgánnek van, azt hiszem, egy ilyen mondata, hogy egyszer, amikor az ember már megzabolázta a szélnek, a víznek, és a tűznek, és a napnak az energiáit, akkor talán majd újra megtanul a szeretet erejével is bánni, és az olyan lesz, mintha újra elrabolnánk a tüzet. És ugyanjuk, hogy a szent lélek a szeretet lelke is. Persze át Isten a szeretet, de a híres és jól megegyezhető kijelentés szerint a szent lélek az atya és a fiú szeretet csókja. Tehát tulajdonképpen a találkozásnak a két személy egységének az intenzív megjelésé. A szoktuk mondani, hogy az atya és a fiú úgy szereti egymást, olyan intenzíven szereti egymást, hogy egy külön személy. Ez ő szeretetük a szent lélek. Tehát a szent lélekért imádkozni, meg pünkösre gondolni, tulajdonképpen számomra ezt a fajta meghívást jelenti, hogy imádkozzunk ezért. A másik meg, hogy igyekezzünk egymást is szeretni. Mert ugye ez az egész szent lelkes tapasztalat nem tud más életünkbe teret kapni. Já Lis Ferenc atyának a lelki gyakorlatos könyvében, otan arról lehet olvasni, hogy ha nem tudjuk elfogadni egymást, vagy amit egymásból elaszítunk, azt Istenből is eltaszítjuk. És ezért nem tudjuk, tehát nagyon szépeket, én pedig egész szépeket tudok mondani a Szent Lélekről. De hogyha ez nem tud valódi elfogadás, meg szeretetté változni az élettel, meg az élet valóságával kapcsolatban, akkor nem tudom befogadni Isten szeretetét. És akkor ez így nem jó.

SPEAKER_04 58:43

Köszönöm szépen a beszélgetést, fakatja. Köszönjük meg nagy taksan! És akkor most megnyitném a lehetőséget a fórum kérdéseknek, hogyha bárkinek a témával kapcsolatban femelül egy gondolat a kérdése, akkor tegye fel a kezét, és oda visszik a mikrofon, hogy a felevétel is jól hallatsz tudjanak kérdések.

SPEAKER_01 59:15

Köszönöm szépen! A kérdésem arra jelenulna, hogy megatített a szemek megkülöböztetését, és ennek elég szép irodalma van. A gyakorlatilag alkalmazásnak arra nehézségére kérdezné rá, hogy az is minden közös tapasztalat, hogy minél inkább istének átadott életet, akkor valaki élni, tehát nem ez a langyos vasármi keresztény, hanem mert tényleg ez a radikális avengó életet élő, mindegy, hogy világít vagy szerzetes. Biztos, hogy onnan meglegesíti a sárkány, és onnál lesz a támadás, meg a szeretetlen lelki naponis olvasjuk, hogy Ezek az iszétos gyötréseken mentesolta magát, hogy ő milyen hazú, meg bűnös, meg hultszinál, meg minden. Tehát sok lesz a támadás. És éppen ezért sem arra irányolna, hogy hogyan tudjuk megkülönböztetni magunkban, hogy mondjuk az az indítás, hang, az a sugalmazás az ötlet, az, amit belül érzünk, az most tényleg a szentélek hangja, és arra mozdít, vagy tényleg az egy finom figyelmeztetések vagy pont az az ilyen megtévesztő akna munkája. Mert hogy sokszor ugyanis a világosság vannak öltözik be direkt azért, hogy összezarja minket. Tehát, hogy hogyan lehet finomra hangolni a lelki ismeretet, hogy ne menjünk akár jó szándéka isdá létre.

SPEAKER_02 1:00:57

Énekelni csak énekelve lehet megtanulni. Imádkozni megtanulni, és csak úgy lehet, hogy az ember imádkozik. És a lelkeket megkülönböztetni, hogy a szentlélek munkálkodására tényleg fogékonjá válni, és csak úgy lehet, hogy mindig újra neki állunk. A hangolásról beszélve, eszembe jut, hogy sok húros hangszeren, legalábbis például a vonos hangszereken úgy emlékszem, hogy gyakran van a rendes ilyen hangolókulcs, és van még olyan kis finom hangolóat len. Én úgy gondolom, hogy az életünkben van egy folyamat, amelyikben a nagy eligazításokat, azokat tulajdonképpen megadja mondjuk a tíz parancsolat, megadja az egyház tanítás a nagy vonalakba. Ha valaki elkezdi tanulmányozni az evangéliumokat, akkor egyre inkább kap egy modellt, egy irányt ahhoz, hogy melyek szoktak lenni azok az irányok, amelyekbe Isten vezet. Azután előbbutóbb kialakul egy tudás, egy önismeret a saját megkísérthetőségünk szokott irányairól. Ugye főbűnökkel foglalkozni, hogy melyek a főbűnök. Néha azért érdemes, mert tudjuk, hogy én nekem általában ez szokott lenni. Itt vagyok hajlamos arra, hogy elbukja. Egyébként mindegyik behajlamosak vagyunk elbukni. De mégiscsak valahogy megtanuljuk azt, hogy például ezeket a negatív dolgarra is úgy ráismerik, hogy hát akkor ebből ez lesz, ez nem lesz jó. Ignác mondja a lekki gyakorlatokban, ez is olyan, én nem vők Jezítő, de azért szívesen emlegetem, hogy az első hét gyakorlatai között, amelyek a bűnökről szólnak, Isten lelke általában ijesztegetéssel működik, ami azt jelenti, hogy megijeszti az embert, hogy te jó, és ha én ezt csinálom, mi lesz ebből. Majd viszont ha valaki már előrébb jutott egy kicsit, és már leszok ott bűnökről, akkor a második hét szabálya lesznek rá érvényesek, ami azt jelenti, hogy ott Isten inkább bátorítja őt. Hogy ne féljen a jót tenni. És akkor ott jön ez a kicsit szelidebb, kicsit szolidabb, óvatosabb, és általában bátorító hang. Na most én nem tudom, ezek durva leegszerűítések, de mi, akik poroszos iskolarendszerbe jártunk állítólag. Állítólag régen Magyarország olyan poroszos iskolarendszer volt, meg ilyen ilyen kemény, és nem tudom, szigorú, és a jutalmazás helyett mindig a rosszat büntették, azért tudnák erre példákat mondani. Mi ugyebár tudjuk, hogy néha olyan deficites az önbecsülésünk. És azért ebbe a helyzetben Isten szent lelkét néha valószínűleg abban az irányban érjük meg jobban, hogy azt mondja, hogy ne félj, tedd a jót. Ne fé. Nagyon sokszor erre van szükségünk, úgy tűnik. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek határok. Nem azt jelenti, hogy mindent lehet. De hogy éld meg a léted alapvető értékességét, és tedd azt, ami ezzel összhangban van. Ne azzal töltsd az időt, hogy állandó az bizonyítod, hogy te milyen jó fej vagy. És állandóan azzal vagy elfoglalva, hogy tulajdonképpen a másik az egy őrült. Tehogy ezek nagyon alapvető dolgok, de pont az ilyen alapvető hozzáinkat még a legnehezebben átprogramozni. Tehát azt gondolom, hogy ez egy ilyen újabb szabály, hogy a lélek egy idő után, ha már valaki már nagyon sok jót igyekszik tenni. Magyonképpen már nem szokott nagyon nagy bűnöket általában zsinórba elkövetni, akkor itt tartsonk bizonabb egy Isten a szeretetében meg akarja őrizni, és a felé mozduljon. Az, hogy a gonosz milyen. Rendkívül módon akarja valakinek az életét összezavarni. Az egy külön dolog. És talán még az is külön dolog, hogy Isten végül is mindig megmaradt titoknak. És a szentírásban látunk azért néha egy-egy olyan történetet is mindig elfelejtem, de úgy emlékszem a bírák könyvében vagy. A király könyve van egy ilyen nagyon furcsa történet két profétáról, akik a végén már ők se tudják, hogy most mérígy vezeti őket az úr, és nem tudjuk. Tehát vannak olyan helyzetek, amelyekben a nem tudjuk, hogy Isten mérígy vezet, és ahol tényleg csak a hibánból tudunk esetleg tanulni, vagy azt meg akkor most ezt így nem tudtam, de most megint megpróbálom.

SPEAKER_00 1:07:21

Lehet kettő kérdésem is. Egyik azon durváblesz, tehát én láttam a sorzat az ott egy valós pap volt, aki ezt végezte, és ott mondta, hogy van egy megszállottsák, meg van egy birtoklás, tehát lehet, aki mondjuk bérlkozott, vagy betöltezett rendesen szentlékkel, hogy az ördög úgy megetámadja, hogy tényleg mégis átveszi, tehát hogy megtagadja Istent, és teljesen, hogy úgymond kísérti a régi énjét, és hogy megszállott ez egy első kérdés. A másik meg az, hogyha a szent lélekkel vezet minden igazság, tehát ő segítő, meg a dikletést, akkor miért kell nekünk annyi erőfeszítés tenni, hogy mit tudom olvosni az igét, tanulmányozni. Tehát nekünk miért kell annyi mindent odaténni, hogyha ő ezt meg tudja tenni. Tehát akkor ha nem olvassom a Bibliát, vagy a szent írást, akkor miért tudok visszacsúzni, ha ő benne van. Megjegyezhető volt a két képés, már elmondom még egyszer.

SPEAKER_02 1:08:29

Be kellomat, hogy én nem vagyok nagyon járatos, sőt, tehát nincsen tapasztalatom a megszállottsággal kapcsolatban, legalábbis nem tudok róla. Amikor ilyes területen tapasztalat a papal beszélgem, akkor ő arról beszélt, hogy az ilyenfajta megszállottság, vagy a gonosz léleknek ilyen tevékenysége nagy valószínűséggel olyan esetekhez köthető, amikor valaki úgymond feltárja magát a gonosznak. Ez lehet egészen tudatos is, vagy lehet olyan is, amikor valaki mondjuk egy kétes helyzetbe keveredik. Ugyanez a pap azt mondta, hogy aki például rendszeresen gyógy, rendszeresen szentáldozáshoz járul, azt a gonosz elkerüli. Amikor így ezeket mondom, van bennem félelem. Tudjuk azt, hogy a mi emberek nagyon gyengék vagyunk, és nagyon kell az Úr Isten védelmébe helyezni magunkat. De hogyha ebből az lesz, hogy így csak félünk, az nem jó el. A tök életes szeretet kizárja a félelmet nekünk nem a gonoszal kell törődni, az Isten szent lelkivel, meg Jézussal kell törődni, és kérni az ő irgalmát. Tehát ezt tudom az elsőre mondani. Úgy gondolom, hogy az, hogy valaki mondjuk rendszeresen bérmálkozik, az nem védi meg őt attól az életének egy időszakában, hogy később bajban nekerüljön. Mert hát ilyen az élet, hogy mi emberek időben élünk, és az idő múlával sajnos tudunk a saját döntéseinkben elbukni, és tudunk szép lassan lefelé ivelő életet élni. Én azt mondanám, hogy ebbe az emberi jellemünk is beletartozik, hogy valaki az ő emberiségével mennyire támogatja meg az emberi erényeit, az emberi készségeit, mennyire tartja erőbe. Attól is fog függni, hogy ő például mennyire gyorsan hagyja el a legfontosabb meggyőződéseit. Tehát érdemes önmagunkat jellemesnek megtartani és jellemesen élni, érdemes a saját életünket bölcs szabályokkal megtámogatni, és igyekeznünk kell kitartani az emberi élet méltó élésében. Most ez már a másik kérdéshez hozott el. Ugye, hogyha a tanulás az ige olvasása, a vallásos élet, az tulajdonképpen egy teher. Hát akkor ott valami nincs rendben. Akkor meg kell nézni, hogy ez miért olyan nehéz. Mi az, ami ezt így ilyen nehézé teszi. A szabadság önmagában, a jó dolgokkal valókezés önmagában az nem nehéz. A képességeink használata, nekem gyönyörű tetszik, nagyon tetszik, Veszmer Bélának, én már elhuntja Jezusita filozófusnak olvastam elő egy gondolat sorát, hogy Isten, mivel végtelenül szabad, minél többet ad az ő létéből egy teremtményének, annál inkább beavatja ezt a teremt a saját szabadságá is. És ez nagyon szép, hogy a barátok minél inkább barátkoznak egymással, annál inkább tudják szabadná Istenni egymást. Szerintem ez az emberi kapcsolatokban is így van. Istennél pedig még inkább. Ő úgy szeret bennünket, hogy fölszabadít a képességeink használatára. Tehát nem csak úgy akar minket elvezetni a minden tudás vagy egyszerűen belénkönti azt, ő elvileg ez lehetséges, és egyébként a szentek tapasztalatában látunk ilyet. Lója lesz Szent Ignáci például azt mondja, hogy a Kárdoné folyó partján ilyen furcsa látomása volt van Rázában, és akkor így abban a látomásban nagyobb bölcsességet kapott, mint sok sok tanulással egyébbel együttvéve. Tehát van ilyen. De dolgok tartósan nem az emberiségünk ellenére történnek. Én rendetesen irridek iszonyatosan tehetséges embereket, és mindig gondolom, hogy őket így a jóisten. Hát így megándékoztál ezzel. De persze tudom azt is, hogy a nagy tehetség az néha nagyga is, nagy nehézség is. Meg látjuk az életükben néhány nagyon tehetség és nagyon érzékeny emberek tudnak iszöltosan fájdalmas életet élni, mert el megsérülnek, sebezhetők, és akkor nehez az életünk. Az előbb olyan csúnyán fejeztem, hogy nem jó. Host akkor fejezük be inkább úgy vagy ezt a mondat fejezemben, hogy jó dolog, hogyha az írással foglalkozhatunk, és az életünkben jó dolog. Még az is jó dolog, hogyha a nehézségeinkben vagy a bűneinkben időnként belegabolunk, de élhetjük az életet úgy, hogy ezekből a nehézségekből, Isten felé kutakodunk, és a lélek vezetésével jobban előre jutunk.

SPEAKER_04 1:15:04

Köszönöm szépen a szuperkérdéseket és egy nagyszerű válaszokat, és hogy eljöttetek hozzánk ma este, és bifokatyának, hogy elfogadta a meghívásunkat. Szeretettel hívlek benneteket csütörtökön 18 órára a kávézóban, amikor a makus itt tartja majd a sajtóformát, ami már már egy szokással vált, illetve a jövő hétkeden 19 órakor pedig a Church Pop szerkesztőségének három fiatalja beszél az online evangelizációról, arról is mindenkit szeretettel válunk.

SPEAKER_02 1:15:35

Ferenc pápát meg akartuk emelni?

SPEAKER_04 1:15:38

Igen. H egy éve hunytál Ferencpápa, amit róla nevezett kávézóban különösen is fontos, és ma ráemékeztünk.

SPEAKER_02 1:15:51

Imádkozunk érte, és azt az evangéliumi szeretetet, amelyik úgy gondolne, mindenképpen különleges módon jelen volt. Ezt kérjük a magunk számára is. Most imádkozunk együtt. És áldást is nem állok fel, mert akkor nem látszok bele ezekbe a kamerákba. Az atya, a fiú és a szentlélek nevében. Istenünk, köszönjük neked, hogy az egyház történetében sok példáséletű pásztort adtál. Köszönjük neked azt is, hogy a 21. század kezdetén több szent életű pápa után egy különleges karizmákkal megáldott, és gyakran meglepő és bátor tettekre készpápát, Ferencpápát küldött az egyházadnak. Egy éve váratlanul magadhoz szóltott ad őt, vedd fel őt a te mennyi dicsőségedbe, és engedd, hogy tanítását megértsük. Az evangéliumra jobban rálásunk által, és elkötelezettek legyünk az evangélium szerinti életben, ahogy ő tanította is, mi ayánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjj el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint amennyben, úgy a Földön is, mindennapi kenyerünket, add meg nekünk ma, és bocsásd meg védkeinket, miképpen mi is megbocsáltunk az ellenünk védkezőknek, és ne végdj minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonostól. Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van te veled, áldott vagy te az asszonyok között, és áld a te mélyednek gyümölcsse Jézus. Aszúunk, Szűsz Mária, Istennek szent anyja, imádkozz száll érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján, Amen. Az úr legyen veletek, ágyon és őrizem meg benneteket a mindenható Isten, és különösen is töltsön el Krisztusnak szent lelke, az agya, a fiú, és a szentlélek nevében.

SPEAKER_04 1:18:32

Köszönöm szépen, hogy eljöttetek,